Miért unok meg mindenkit?

Köszönöm a sok választ. Párra engedelmetekkel válaszolnék.

#1 Egy szerintem teljesen korrekt kérdést tettem fel, mert kíváncsi voltam mások, nálam a témában okosabbak véleményére, élet tapasztalataira, esetleg olyan gondolatokra amelyek akár még az életemet is pozitívabb irányba vihetik. Erre te jössz egy ledegradáló "Kistöki"-s dumával úgy, hogy semmi mást nem tudsz rólam csak amennyit a fenti pár sorban leírtam. Az hogy egyedül maradnék? Lehet, ez is az egyik fő oka a kérdésemnek. Az hogy rám unnának? Lehet, de ezt a részét szívesen elkerülném.

Egy teljesen már meg ne haragudj, de butus kommentet "böfögtél ide" ami nem azért felesleges mert negatív, hanem mert semmi közölni valója nincsen. Nyílván azért vagyok itt, mert valami nem okés és ezen változtatnék. Viszont a 2. kommentelő a szöveg ellentéted szerencsére, lehetne példát venni.

#2 Teljesen korrekt hozzászólás, köszönöm. Viszont tisztában vagyok vele hogy a szex olyan nagy dolog mint azt a filmek/sorozatok/zenék súlykolják az emberekbe. Illetve a romkomo nagyon nem az én műfajom :D

Én szerintem az a fajta nagy Ő amit ezek mutatnak nem létezik, a valóságban a nagy Ő egy olyan ember akivel egymásra tudtok hangolódni lelkileg és egymás tényleges társai tudtok lenni az életben ilyenből pedig biztos hogy nem csak 1 van mindenkinek. Ahhoz túl sokan vagyunk. :)

#3 Rengeteg van belőle. Konkrétan a Netflix ajánlásom tele van vele, pedig egyet sem láttam ott.

#4 Ezt jogosnak érzem, köszönöm a választ. Célok szempontjából elég jól állok szerintem és reálisan a körülményeimhez képest. Katona tiszt vagyok jelenleg és folyamatosan dolgozom érte hogy feljebb kerülhessek. A lelki mélység résznél viszont úgy gondolom nagyon igazad van. Sosem voltam az a lelkizős fajta, nem voltak soha olyan erős érzelmeim szerintem semmi iránt mint a környezetemben az embereknek. Talán tényleg ez lehet a válasz. Előfordulhat hogy egyszerűen lelkileg/érzelmileg nem állok olyan szinten hogy ezekbe a dolgokba mint a: szerelem, család, komoly kapcsolat belevágjak?

#5 Igen, én szerintem is 22 évesen, főleg a jelenlegi élet helyzetemben amikor muszáj énközpontú legyek kicsit annak érdekében hogy a saját/családom jövőjét biztosíthassam, kicsit korai még a nagy szerelmet és ehhez hasonló dolgokat keresni. Csak sokaknál látom ezt a környezetemben. Hogy ők már meg találták ezeket a dolgokat és, ha nem is tökéletes, de boldogok ilyen téren.

#6 Mit értesz személyiség fejlesztés alatt jelen esetben? (Tudom mit jelent a szó, csak kíváncsi lennék mit gondolsz.)

#7 Köszönöm a kommented, bár az első felével nem igazán értek egyet. Mindent megkapok? Minden megkapok amiért meg dolgoztam, ami "jár". Azt hogy mi az életem célja nehéz eldönteni. Túl sok minden változik akár napról napra az életben ahhoz hogy 22évesen azt mondhassam hogy ez meg ez a célom az életemben, de nyilván vannak céljaim folyamatosan amikért dolgozom/tanulok/küzdök. Nem nagyon konfrontálodok. Általában, ha valakivel nagyon különbözünk, vagy egyszerűen nem bírom, utálom akkor szimplán kizárom az életemből. Ritka nyugodt és stresszmentes ember vagyok ilyen téren. Az "Engedd meg magadnak az érzelmeket" rész egyébként jogos. Ugyan úgy ahogy az utolsó mondatod is. Köszönöm a válaszod.

#8 Miért gondolok magamról túl sokat? Tisztában vagyok mind a pozitív, mind a negatív tulajdonságaimmal. Azért mert le mertem írni pár "jó" dolgot magamról, hogy érthetőbb legyen a kérdésem már egyből nagyképű vagyok? Meg sem érdemlek egy olyan lányt aki szeret? írod ezt úgy, hogy nem ismersz, hogy gőzöd nincs róla hogy milyen vagyok. Megint egy ide "hányt" vélemény NULLA hozzá adott értékkel. Kezet foghattok az egyessel.

Köszönöm szépen a sok hozzászólást. Jó látni hogy az emberek többsége ténylegesen megpróbál segíteni a véleményével, ment a sok-sok pipa. ;)