Aspergeres vagyok és egy jellemző tünettel: az érintés nem szeretem. Volt barátom ezt miért nem fogadja el?

Közölted vele ezt már az elején?

Várható volt hogy ez majd problémát jelent. Valóban zavard el hogy keressen mást. Sajnos én sem tudnám ezt elfogadni én is ölelkezős bújós vagyok de biztos találsz majd olyat aki nem.

Ugyanazért, amiért te nem fogadod el, hogy ő ölelkezős típus. Keressetek hozzátok illőbb embert szerintem is :)

Nekem is nagyon nehezemre esik elviselni az érintést (mindenkitől), szinte fáj a bőrömnek. Viszont néha a hormonok ezt felülírják, amikor vágyok valakire szexuálisan, akkor attól az illetőtől jól esik, viszont akkor sem mindig, korlátlan ideig és nem váratlanul, felkészületlenül. Az ölelést, a hosszan tartót én sem szeretem, a párom ezt eleinte nem értette meg. Aztán rájöttünk, hogy nekem ehhez az agyamra kell hatni elsőnek, beszéddel, vizuális ingerrel. Szerintem csak a nyílt, egyenes kommunikáció segíthet, ha mindezek ellenére sem érti meg a barátod, akkor nem tudsz mit tenni, keresni kell mást, akinek hasonlóak az igényei, vagy tolerálja ezt. Nálam az eddigi kapcsolataimban azt állt fenn, hogy szinte egyáltalán nem tűrtem az ölelés, most vagyok először úgy, hogy rövidebb ideig már igen, de ehhez kellett az az őrült vonzalom, hogy tényleg remegve vágyjak a másikra (és addig, amíg nem találkoztunk azt gondoltam, erre nem vagyok képes). A párom hasonló hozzám, ő sem fogadja el az érintést másoktól, meg vannak a saját furcsa dolgaink, rutinjaink, de köztünk - először életünkben - úgy igazán működnek a dolgok.

Mit szólt, amikor hivatalosan is diagnosztizálták, hogy aspergeres vagy? Amikor már papírod lett róla. Akkor sem lett megértőbb?

Velem meg a lányok izélnek hogy miért nem vagyok oda a simogatásukért...