Miért nem bírom őt ignorálni?

Az a helyzet hogy szakítottunk nemrég a párommal bizonyos "külső" okok miatt. Azóta teljesen magam alatt vagyok, nincs semmihez kedvem és stresszes vagyok, teljesen kilátástalannak érzem az egész életemet. Viszont meg maradtunk abban hogy tartani fogjuk a kapcsolatot, de már csak barátként, belementem, reménykedve hátha újra összejövünk. De naponta alig pár szót váltunk, én ezt viszont nagyon keveslem és már az is fáj ha látom hogy elérhető. Elmondta hogy neki is nagyon rossz ez az egész helyzet, és szerintem tudatosan le akar választani magáról én viszont teljesen belé vagyok habarodva. Elhatároztam pár napja hogy nem írok neki vissza, mert így csak magamban okozok kárt, főleg hogy még mindig nagyon szeretem, hiszen elég friss a dolog, de nem nagyon sikerült. Ő elmondta hogy még nem tud annyit írni mivel őt is megviselt a kialakult helyzet és max akkor tudunk sűrűbben beszélni ha továbblépett, léptünk. De nekem így egyszerűen nem megy, képtelenség hogy ezzel együtt eltudjam felejteni. Végső sorban az lenne a kérdésem hogy mégis hogy kezdjek neki az ignorálásnak? (tudom, nevetségesen hangzik, de nincs más választásom, letiltani nem merem mert beleszakadna a szívem meg persze ott van bennem az a bizonyos pislákoló remény). Kérlek segítsetek, nagyon hálás lennék, ez a folyamatos gyomorideg, nyomott hangulat nem állapot. ☹️