Párkapcsolat nélkül hogyan élhet teljes életet egy nő?

A szerelem egy illuzionált sz*r, nincs mire irigykedned.

De majd idővel úgyis rájössz erre.

"Hiányzik, hogy nőnek érezhessem magam"

Nem érzed magad nőnek? Akkor biztos ez látszik rajtad.

Én is így vagyok, és már rájöttem, hogy ezt az űrt sehogy nem lehet kitölteni. Persze lehet tartalmas életet élni, kissebbíteni, háttérbe szorítani, de az űr akkor is ott lesz. Mióta ezzel szembenéztem és megpróbálom elfogadni azóta könnyebb egy kicsit.

Meg persze megpróbálok maximálisan boldog lenni, törődni, kényeztetni magam,megélem a pozitív pillanatokat, szabadidőmben mindig én-idő van, azt csinálom amihez kedvem van, amit szeretnék. Szeretem az irodalmat, szeretem a mozit, minden jó filmre elmegyek, utána élvezem, hogy összegzem a benyomásaimat, anyagot gyűjtök és kritikákat írok a blogomra. Néha novellákat is írok. Gyerekkorom óta imádom az állatokat, van itthon egy kutyusom és egy papgájom akiket imádok gondozni, ha időm engedi részt veszek állatvédelmi rendezvényeken, de nagyon szeretek színházba, kultúrális fesztiválokra járni. Érdekel a divat is, ezért élvezem amikor a pénztárcámnak megfelelően ugyan, de az ízlésemnek és az aktuális divatnak megfelelően megvehetek akár csak egy szettett is. Nagyon szeretem a nemzetközi konyhát, amikor van egy nyugodt délelőttöm és nem kell rohanni, nagyon szeretek új receptekkel kísérletezni, most pl.a hagyományos olasz tészta ételek kikeresését és elkészítését élvezem nagyon. A munkám ugyan nem az álommelóm, de igyekszem a maximumot nyújtani, kivívni a főnökség elismerését, minimáls előrehaladásokat elérni. Szeretek anyukámmal időt tölteni.Szeretek elgyönyörködni a természetben, a növény és állatvilág szépségében, a történelem során felhalmozott tudományos és kultúrális tudásanyagban.

Szóval lehet hogy ezek másoknak unalmasan hangzanak, de nekem örömet szereznek és élvezem őket. Fontos hogy minden napra betervezzek programokat, éppen amihez kedvem van, akár mozi, színház, egy új recept, egy új kritka, egy új könyv, de így minden napra van motivációm és alapvetően vidáman kelek minden nap mert tudom hogy olyasmit fogok csinálni amit szeretek. Így könnyebb nem azon pánikolni, hogy egyedül vagyok, vagy hogy mi lesz velem a jövőben , egyedül fogok megöregedni. És a bunkó beszólásokat is könnyebb kezelni arról, hogy vénlány vagyok és mennyire f@szhiányom lehet már. Nyílvan eltudják venni a kedvem, de egy empatikus barátnő vígasztalásától meg van hogy szárnyra kapok. Szóval változó a hangulat, de ha alapvetően bolgoggá teszem magam hamarabb túllendülök a nehézségeken, mintha depresszióznék. Ha depressziós lennék akkor se lenne esélyem soha házasságra vagy komoly kapcsolatra, akkor miért ne élvezzem azt ami szép az életben?

A kulcs az hogy először magadtól kell hogy nőnek érezd magad, hogy utána más is annak érezzen.

Egyébként sokáig nekem se jött össze kapcsolat én is irigykedtem mindenkire…amíg össze nem jött egy kapcsolat és rájöttem h baszki ez kemény munka :D és hogy az egyedüllétnek is megvan a szépsége