Sok jóból marad ki egy olyan akiknek nem 15 éves korától vannak barátnői hanem csak 25 évesen lett először?

Szerintem ez attól függ, kinek mit jelent az, hogy "jó", ki mire vágyik. Nekem speciel 23 éves korom környékén jött össze az első kapcsolat... előtte szenvedtem kicsit, de nem azért, mert a TINI kapcsolat hiányzott, hanem a kapcsolat, a szerelem, hogy szerethetőnek érezzem magam. Így visszagondolva nekem jobban is jött ki talán, hogy később találtam szerelemre, mert kb. az összes ismerősömnél azt jelentette a tini kapcsolat, hogy kis f...gokon drámáztak (ki kit adott ismerősnek iwiwen... igen, még az a korosztály voltunk, minek szólt hozzá a Karcsihoz/Jutkához; hova mennek bulizni stb... és kifejezetten nem proli családból származó és vállalhatatlanul viselkedő fiatalokról van szó), féltékenykedtek, felszínes módon szakítgattak meg válogattak.

De pl. ha vki nagyon meg akarja élni a tini kapcsolatokat, az őrült nyári kalandokat, amik mondjuk a többség számára idősebben már kínosabbak, fiataloktól meg "kinövik még" módon elnézik (pl. elmebeteg, nagyon extra módon való viselkedés fesztiválokon meg strandon, szülők elől bujkálás, egész napi füvezés után vagy részegen elkövetett ökörségek, nyilvános ízléstelen nyalás-falás stb.), akkor azt fogja érezni, hogy valami fontos kimaradt az életéből. Ill. ami még kimarad, az a párkapcsolati tapasztalat, de sztem ha vki éles szemmel nézi a környezetét és utánaolvas, akkor le tudja redukálni a tapasztalatlanságból adódó esetleg konfliktusokat. Pl. én ilyen típus voltam, ezért nem félténykedtem piti dolgok miatt, nem vártam el az első szextől, amikor még szokni kell a másikat, pornót meghazudtoló élvezetet és tökéletes összhangot, törekedtem minden téren a kompromisszumra és nem fenyegettem a másikat szakítással baromságok miatt, nem vártam el, hogy minden téren ugyanaz legyen az ízlésünk, hobbink.

Kamuzhatnék neked. Mondhatnám hogy nem maradtál le semmiről, de ez nem így van.

A tini/<25 szerelem teljesen más mint 25+ évesen randizni. Utóbbi inkább egy állásinterjúra hasonlít, megjelennek a praktikus szempontok, stb. Nem elég "önmagadnak lenni".

Ne érts félre, ezért nem hibáztatom az a nőket, 25 felett már ketyeg az óra. De ugyanakkor szerintem egy tini/<25 szerelem nem összehasonlítható a felnőtt kapcsolatokkal ahol szerepet játszik a megélhetés, státusz, adókedvezmények, és társaik.

Nagyon elszomorító azt látni mikor egy 17-25 éves srác panaszkodik hogy nincs barátnője, majd erre a környezete azt mondja "ne aggódj hogy majd lesz valami".

Nem, aktívan próbálkozni kell. A fiatalságodat senki se tudja vissza adni, nincs az a pénz amiért vissza tudod vásárolni. Nincs annál jobb mint amikor valakivel közösen fedezed fel a szexualitást, fiatalon.

Nekem erősen megbirkózási mechanizmusnak érződik amikor egy 28 éves szűz dicsekedik hogy de jó hogy megúszta a zűrös tini szerelmet. Közben a 70+-os papám máig a tini szerelmeiről sztorizik mikor kettesben vagyunk.