Lányok, nők! Nektek milyen elvárásaitok vannak egy pasival szemben, melyek azok a minimumok amelyeknek teljesülnie kell, hogy ismerkedjetek valakivel? Vagy legalábbis amelyeket már nem szívesen engednétek el, mint feltétel…

Számomra vonzó külső, kisugárzás. Igényesség de nem piperkocseg. Ne legyen nagyképű, de legyen egy egészséges mértékű önbizalma. Tudjak nevetni a viccein, legyen értelmes, tájékozott és olvasott.

Ezek nálam a beurgok randira, ugyanakkor egy kapcsolathoz nem elegendőek, azoknak rengeteg más feltétele van.

Hogy érdekeljem. Hívjon keressen igényeljen legyen rámszállva vigyen haverokhoz ne külön lapra tegyen es ne hanyagoljon haverok miatt, hűség is, ragaszkodás, akaromértés, kötődés.

Az olyanokat akik pl hetente rámírnak hogy mizu, es vagy nekem kell témázni, mert nem tud mirol beszélni sem, egy idő mulva feladom, hogy en udvaroljam körbe, mehetnek akárhova felőlem ha egy üres tartalmatlan emberek és félvállról vesznek.

A minimum? Az hogy legyen meg valamilyen szintű vonzalom, hogy szívesen töltsek vele időt. Érdekes legyen a számomra, legyenek közös témáink, érdeklődési körünk. Fontos még, hogy dolgozzon vagy tanuljon, ne legyen tartósan munkanélküli. Ne legyenek káros szenvedélyei, drog, cigi, pia, stb. Magára és a környezetére legyen igényes, nem kell, hogy mindig minden makulátlan legyen, de ne éljen koszban, legyenek céljai, ambíciói. Legyen hűséges, legyenek közös céljaink.

Külsőre, annyi hogy legyen magára is igényes, és minimum olyan magas legyen, mint én (168cm). A szép, kicsit hosszabb ápolt haj, bónusz (persze csak ha jól áll, de ez egyéni preferencia is).

Legyen kiemelkedően intelligens, jó humorú, kedves, empatikus, figyelmes, nagyvonalú, és jó partner minden téren.

Pont, mint a párom.

Nekem ez az abszolút minimum, amiből nem vagyok hajlandó engedni:

-Korombeli és korabeliekhez vonzódik. Nem bízom olyanokban, akik náluk 10-20 évvel fiatalabb nők után futkostak, egyszerűen nem tudok mit kezdeni ilyen fétisekkel. Csakúgy, mint a lábfétissel és hasonlókkal. Tudom, hogy hosszú távon nem tudom és/vagy nem akarom megadni ezeket a másiknak, erre meg így tök fölösleges kapcsolatot építeni, nemde?

-Nem tartja a kapcsolatot és főleg nem barátkozik az exével vagy bárkivel, akivel korábban smárolt/dugott

-Önálló életet él, önálló értékrenddel, eltartja magát, saját háztartást vezet. Nincs de, ha anyáddal élsz és saját lakásra gyűjtesz, akkor is az a minimum, hogy beadsz a rezsibe, néha te is főzöl a családnak és takarítasz is magad után. Keresőképes felnőtt ember ne élősködjön.

-Monogám életvitelre van berendezkedve, nincs a múltjában megcsalás, swingerbulik és hasonlók. Aki erre vágyik, annak nem én kellek, mert alapjaiban másképp vélekedünk arról, hogy mitől jó egy párkapcsolat és mitől igazi. Nekem ment eddig kikacsintgatás nélkül, mert ilyen típus vagyok. Hasonlót tartok méltó társnak, nem azt, aki humánetológiai kiselőadást tart arról, hogy miért számítanak a jellemhibái normálisnak.

-Alapvetően gyűlölöm a játszmákat és minden olyan helyzetet, amiben aljas eszközökhöz nyúlunk a másik meggyőzéséhez. Engem nem fog belezsarolni érzelmileg senki semmibe, nem fog megenyhíteni észérvek nélkül kiskutyaszemekkel, nem fog foteltudósként bemesélni semmit és nem fogok változtatni a hozzáállásomon, mert valaki kurváz vagy rondáz. Nem lehet meghatni bömböléssel vagy ordítozással sem, mégha a vita hevében ez egy természetes emberi reakció a tehetetlenségre és a vele járó stresszre. Ezt nyilván megvárjuk. Viszont, nem fogja elérni, hogy utánamenjek, miután rám vágja az ajtót hiszti közben és itthagy, mert jobbat nem tud. Vagy megmondja egyenes kommunikációval a tutit és azt, amit szeretne vagy elköszönünk.

-Állatbarát

-Gyerektelen és nem is akar gyereket

-Nem menekül a felelősség elől, nem kerüli a konfliktust, hanem kommunikál és kiveszi a részét a dolgokból. Ha van egy nézeteltérés, nálam nem működik a csönddel verős hiszti. Aki napokig ghostol, mert megsértettem a kicsi lelkét, az már vissza se jöjjön. Viselkedjen felnőttként, vállalja a felelősséget, ha ő (is) hibázott, vállalja az ő részét, csakúgy, mint az anyagiakban, a fogamzásgátlásban, mindenben, amiben egy felnőtt embernek illik.

-Párkapcsolat szempontjából közös életet tervez, nem valakit, akit elővesz, mikor unatkozik. Együtt hozunk döntéseket a kapcsolatban és megbeszélünk dolgokat, nem pedig "én így meg úgy, te meg majd alkalmazkodsz". Bulizhatunk, járhatunk világot, építhetjük a karrierünket vagy épp a saját házunkat, de próbáljunk benne konszenzust találni és ne kellékként tekintsünk egymásra az életünkben.

-Adjon magára. Sportoljon, figyeljen oda, ne legyen alkoholista meg láncdohányos, mert ő sem halhatatlan és örökifjú. Ezek a dolgok látszanak az emberen és meghatározzák az életminőségét. Nevetséges az is, hogy ezen az oldalon külön ki kell emelni, hogy a mocskos testünkkel nem fekszünk a tiszta ágyba, hanem lezuhanyzunk előtte. Fogmosás reggel-este, fanszőr, hónalj minimum trimmelése... Hajmosás rendszeresen, legalább hetente. Férfiak vagytok, nem disznók.

-Nem szűz, nem szociális fóbiás és van némi önbizalma. Nem akarok senkit tanítgatni alap dolgokra és noszogatni, hogy csináljon is valami értelmeset az önbizalomproblémái helyett. Nem akarom kidobni a baráti köröm 90%-át és senkivel sem beszélni a munkahelyemen, csak azért, mert ők is férfiak és a zuram idegösszeroppanást kap, ha egy másik férfi is megnevettet. Cserébe ígérem a maximális transzparenciát és törekszem a közös baráti kör kialakítására. Egy felszabadult társsal tudom csak elképzelni az életem, aki mer próbálkozni, mer kommunikálni és önfeledt nevetni. Nem vagyok sem cuki sem türelmes, ha valaki elrontja a hangulatot a szerencsétlenkedésével meg a bizonytalankodásával.

Ha ezek nem teljesülnek, akkor jobban megéri egyedül lenni szerintem.

Sajnos ezek többségét nem lehet kiszűrni ismerkedés előtt, sokszor csak egy kapcsolatban derül rá fény, de állok elébe.