Valószínűleg aspergeres/enyhe autista vagyok, de jóképű magasként még ezt is megbocsátja rengeteg nő?

29 évesen merült fel, hogy egész életemben valószínűleg enyhe autista/asperger-szindrómás voltam. Voltam vizsgálaton is már. Iszonyatosan sok tünete és jellemzője igaz rám ezeknek, de nem a végletes, durva, filmekben látott formában. Régen mindig csak azt hittem, hogy csendes vagyok és van egy kis szociális szorongásom, mert amúgy lelkileg a családi hátterem sem volt egészséges és ezt ennek tulajdonítottam. De mert egészen a topban lévően vonzó a külsőm ezért rengeteg pozitív megerősítést kapok. A viselkedésem miatt simán kiközösítettek volna, ha átlagosként vagy alattiként nézek ki, ezt látom is másoknál sajnos, akik a tágabb ismerősi körömben valaha hasonló tüneteket mutattak, csak nem néznek ki jól. Sajnálom, nem dicsekedni akarok, de kétszer is volt, hogy az utcán leszólítottak ismeretlenül, hogy modellkednék-e és aztán volt is fotózás és sok egyéb pozitív visszajelzést is kapok, szóval nem csak az én fejemben van hogy jól nézek ki, ha valaki csak ezen akar kötekedni kérem ne tegye. Ilyen is volt már életemben párszor, hogy a randin a lányok csókoltak meg, vagy néha hogy bejelölnek ismeretlenül helyesebb lányok (de ez mondjuk évente egyszer van). Így sem vagyok egy csajozógép vagy társaság közepe partiarc, de mindig befogadnak minden társaságba és nagyon könnyen ismerkedem pl. online nőkkel is. A társaságban max. el vagyok könyvelve kicsit csendesebbnek, vagy nyilván a nagydumás, bulizós, extrovertált nőkkel nem illünk össze, de mindig találok visszafogottabb csinos lányokat. Ennyire számít a kinézet, hogy még az autizmust is meg lehet úszni vonzó külsővel?