Én komplikálom túl, vagy valami tényleg nem oké? HOSSZÚ!

Van egy fiú, akivel barátok voltunk, sokat irogattunk, suliban is néha néha beszéltünk (mindketten introvertáltak vagyunk). Aztán történt köztünk valami, gondolom értitek, de megbeszéltük, hogy ennek ellenére barátok maradunk, csak “segítjük” egymást, hogy úgy mondjam. Akkor is mintha elhúzódott volna, pedig neki is jó volt, utána mindig mondta, hogy találkozhatnánk, aztán mégse. Én pedig elengedtem a témát, nem kerestem csak ritkán.

Aztán most ismét egy osztályban vagyunk, szakmai éven. Mellém ült, és direkt úgy öltöztem fel évnyitóra, hogy a lehető legjobb formámban mutatkozzak. Nem beszéltünk élőben, a suliban messengeren megkérdeztem, hogy “van barátnője?” A válasz nem volt. Vissza jött ugyan ez a kérdés felőle is, az én válaszom is nem volt. Aztán átjött, és hát történt ami történt.

Másnap írtam neki, hogy olyan nehéz vele beszélni, leláttamozta. Aztán írtam neki, hogy “vagy csak nem szeretnél velem beszélgetni” A válasza az volt, hogy nem mindig van kedve. Mondom király, fő a kedvesség meg az egyenesség. Egyrészt megértem, mert nyilván nem mindig van az embernek kedve beszélni, de azért ez szíven ütött, tekintettel arra, hogy amúgy eddig nem is beszéltünk.

Na de a lényeg, ami miatt felteszem a kérdést:

Első nap a suliban, mellém ült le. Második órán szakmain gépteremben voltunk, én mellé ültem. Aztán harmadikon vissza az osztályba a helyünkre. Negyedik órában csak a fél osztály volt már, és random elült mellőlem. Onnantól nem ültem mellé sehol máshol, és ő se mellém. Nem is álltunk szóba, csak egymásra néztünk néha és összeakadt a szemünk. Utolsó óra dupla volt, szintén ugyan abban a gépteremben, viszont máshova ült le, én pedig ugyan oda mint második órán. Aztán két lány elkezdte kérdezgetni minden féle hülyeségről, válaszolt nekik, mosolygott meg nevetett, eleinte én is nevettem mint csendes hallgató, de aztán áttértek a kérdések a lányok felé, ő pedig nyitottan mondta hogy mi jön be neki, milyen stílusú lányok, látszólag jól elvoltak, onnantól én csúnyán néztem rá, mert rosszul esett, hogy mással elbeszélget, hozzám pedig nem is szól.

Na igen, én beszélnék vele, viszont suliban és írásban olyan rideg és távolságtartó, míg mikor kettesben voltunk, közvetlen volt és sokat beszéltünk. Attól tartok, hogy ha hozzá szólnék, csak a telefonját nyomkodná, mivel egész nap a pár barátjával beszélget, és nem kívánok így is leégni még.

Na a kérdés: túl gondolom, és csak beszélnem kéne vele élőben, vagy tényleg valami nem oké itt?

Komoly válaszokat és véleményeket várok, a beszólást kerüljük légyszíves

19/L 22/F