Mikor fogom végre természetesen kezelni a tök alap dolgokat egy párkapcsolatban?

Nekem ez az első párkapcsolatom, neki a sokadik vagyok, már 16 éves korától kezdve voltak hosszabb és rövidebb kapcsolatai. Én eddig rajta kívül egy fiút engedtem magamhoz közel, vele kétszer találkoztam, nagyrészt messengeren beszéltünk aztán visszament az exéhez.

Alapból kicsit visszahúzódóbb vagyok, a közösségi médiában is alig van rólam valami. A párom tök természetesen viselkedik, meg mindenki, de én nem. Mosolygok, ha megfogja a kezem, a csók, arcra puszi nem megy mások előtt, ölelés is nehézkes, ilyenkor mindig kínosan mosolygok, és az se segít a helyzeten, hogyha valaki mondja, hogy milyen szép pár vagyunk.

Két hétig nem láttuk egymást, nagyon hiányzott már, és amikor leszállt a buszról a családjával, akkor olyan furán fogadtam, a nyakába akartam ugrani, de előttük nem mertem, távolságtartóan viselkedtem, ami neki nem tetszett.

Aztán utána megkérdezte a nagyapja, hogy hogy ismerkedtünk meg és ő-e az igazi, és arra is tok semlegesen rávágtam, hogy igen. Ezeket ő rossz néven veszi, mert nagyon nem abban a szakaszban vagyunk, nekem minden újdonság és többet látok bele dolgokba, mint ő.