Hiányozhatok neki? Ilyen életkörülmények között?

Én 33N

A férfi a történetben 36

Évekig csalta a párját velem. Párhuzamosan voltunk neki. Én nem tudtam róla, mindig úgy állította be, hogy csak barátok. Neki engem ugyanígy.

Az a kapcsolat régebbi, a nő nem tudta meg, mert én lelkileg annyira fáradt voltam, hogy úgy voltam vele csináljatok amit akartok. Együtt vannak még.

Egy fiú barátom dobta ma fel, hogy valószínűleg biztos hiányzom neki. Hiszen eddig sem volt teljes a kapcsolata, ha velem csalta. És mi olyan bensőséges viszonyt építettünk föl, rengeteg dolgot adtam neki lelkileg, amit ettől a nőjétől biztosan nem kap meg. Sokat is panaszkodott rá, más emberektől is hallottam hogy problémás a kapcsolatuk. Ez mondjuk nem hat meg, ha annyira rossz lenne engem választott volna... Nem elfogultságból mondom, nekünk tényleg nagyon jó volt a kapcsolatunk és ha nem is szerelemmel, de nagyon szeretett, ez tény.

Illetve én ugye ismerkedem és el tudom terelni a figyelmemet más férfiakkal, neki viszont ugyanaz maradt mint eddig volt, csak nélkülem. Morbidul hangzik, de elvesztette az egyik párját. Neki nincs új ember aki elterelje a figyelmét, csak egy nem túl teljes kapcsolat maradt amin most dolgoznia kell.

Egy érzelmileg nagyon éretlen férfi, nagyon gyerekes, szó szerint bevallotta hogy mindkettőnkbe szerelmes volt. Évekig... Ez eleve szerintem egy józan embernél nem állja meg a helyét. És vannak jelek, hogy "vergődik", pl letilt, felold, másokon keresztül érdeklődik.

Csak nem tudom, akkor mi számára a boldogság? Ha a nőjével nem érzi jól magát....

én nem kellek neki..

egyedül meg gyáva lenni...?

Mindenesetre eddig csak 4 hónap telt el kontakt mentesen. Remélem így marad mert megfenyegettem ha keresni mer mindent elmondok az asszonynak.

Szerintetek van benne ráció, hogy most valóban így érezhet?

(Nem azért érdekel mert bármit akarok tőle, csak kíváncsiság, mert elég nehezen dolgozom fel még mindig ezt az árulást)