Most mit kellene tennem? Mit csináljak? Hogyan tudnék megnyugodni?

Tudom nagyon hosszú lett bocsánat, de kérlek valami normálisat írjatok mert már nagyon a végét járom most…

Az utóbbi kapcsolatom mondhatni nehezen jött össze, durván 1 hónap chat mire sikerült eljutni a személyes találkozóig, mert vagy közbejött valami vagy lebetegedett a másik fél. Aztán megtörtént a találka. Már az első perctől rettenetesen szimpatikusak voltunk egymásnak és megvolt a közös hang minden téren (hihetetlen módon!…). Innentől nem volt megállás, nem telt el úgy nap hogy ne találkoztunk volna akár csak 1-2 órára is. Igényeltük mind a ketten a másik társaságát. 2 hét után már ott tartottunk, hogy minden egyes nap együtt voltunk egymásnál aludtunk, mondhatni “össze költöztünk” annyira éreztük, hogy minket egymásnak teremtettek mint még soha senkivel… Ugyanazok a nézetek, célok, az élethez való hozzáállás/felfogás, ugyan arra képzeltük el a jövőnket mint a másik. Csak pislogtunk egymásra, hogy létezhetetlen mennyire hasonlítunk és ugyan azt, ugyan úgy akarjuk/gondoljuk. Rettenetesen gördülékenyen ment az elkövetkezendő hónap, teli élményekkel és boldogsággal. Még több közös dolog és cél derült ki. Már el is kezdtük levezetni a megvalósítását az összes közös célunknak.

Ezután jött a hirtelen hidegzuhany… Előttem a telefonját felnyitva megláttam egy üzenetet (némítva volt ez a személy neki, csak “pont rosszkor” írt), aki “csak egy rokon és nem nyitom meg amit ír csak ritkán mert nincs kedvem vele beszélni”. Nem mondta meg ki az. Kis összeveszés után hazament. Másnap kaptam egy telefont egy közös ismerőstől aki beszámolt az igazságról, ha már a párom nem tette meg. Az a személy az első szerelme akivel nem engedtek el egymást már közel 10 év távlatából sem (tőle több mint 20 évvel idősebb..). Összejártak pár havonta és beszélgettek neten mindig, ha éppen tudtak, nem számított, hogy a másiknak volt e valakije vagy se. Kaptam képernyő képeket, hogy a közös terveinket úgy állította be, hogy ő ezt mind egyedül fogja csinálni és “ott fogja hagyni” ezáltal ezt a személyt mert ő soha nem volt képes ebben támogatni és segíteni neki (fenyegette, hogy végleg ennyi volt vele, ha nem kap most észhez). Plusz utólag kiderült, hogy amíg velem volt folyamatosan írt neki, hogy hiányzik és milyen régen volt már közöttük bármi is… Eközben nekem előadta (ami részben igaz is), hogy velem olyanokat élt át még mint soha senkivel.

Én most rettenetesen kivagyok.. mint még soha egyetlen egy szakítás után sem. Annyira elhittem, hogy végre megvan az igazi akivel végre közösen minden célom/célunkat meg tudom/tudjuk valósítani. Közben pedig lehet csak egy színjáték volt az egész részéről végig, hogy pótolja velem az űrt az adott személy hiányában. Magyarázat és egyetlen szó nélkül képes volt lelépni.

Utólag azt is megtudtam, hogy ez a közel 50 éves ember már nagyon régóta apa nélkül felnőtt 12-14 éves lányokra vadászik akiknél be tudja tölteni ezt az “apa nélküli űrt”. Mindig bekavar, ha az egyik kis “kegyeltjének” alakulóban van valami kapcsolata nehogy elveszítsen egy akármikor kapható “lukat” (az eddig álltála megtettet dolgokért). Nem tudom, hogy most mit tegyek. Próbálom elfelejteni/elengedni de hetek óta csak ő jár az eszemben csak vele álmodok, akármennyire is csúnyán b*szott ki velem. Tudom ezek szerint neki én nem jelentettem annyit mint ő nekem. De akkor minek adta elő magát és hitetett el velem mindent? A bekavarós kislányokra vadászó emberkét pedig “sajnos” tudom, hogy ki alapból. Nagyon azon agyalok, hogy megérdemelne egy álkapocs átrendezést csak azért mert megtört lányok életét képes tönkretenni (azt is megtudtam, hogy 4-5 ilyen lány van) mindig azért, hogy neki megmaradjanak amíg képes eleget tenni nekik és szétcseszi ezzel az életüket. Tudom kettőn áll a vásár de amíg ki nem öregszik addig ki tudja hány tizen éves “kislány” életét befolyásolja, tartja sakkban ezzel a csak velem legyél és leszek pótapucid “de nem lehet kapcsolatod mert bekavarok”.

Valahogyan csak azt érzem, hogy akkor nyugszom meg ha ennek a ny*morultnak kicsit átrendezem az alapból korcs fejét. Szerintetek megérné ezt tennem vagy valami más módon kellene kicsesznem vele? Azt sem értem miért nem tudom elengedni ezt a lányt.. Annyira benne voltam/tunk ebben az a rózsaszín ködben még lehet azért és túl hírtelen lett vége… Rettenetesen magam alatt vagyok most és nem térek észhez már hetek óta…