Miért vonzódok annyira hozzá még mindig, ha közben szinte teljesen más, mint gondoltam, és nem működne? Mi ez a bénító érzés?

Komolyan, soha nem vonzódtam még így senkihez. Évek teltek el azóta..

Nem azt mondom h x év után is állandóan a fejemben van (sajnos egy ideig így volt régen), de miután megláttam, találkoztunk is rá kellett jönnöm, hogy még mindig van irányába vonzalom.

Valamennyire megismertem őt, egy társaságba jártunk többször anno, láttam milyen, ismerem a hibáit, milyen egy kapcsolatban, milyen az értékrendje, miylen kapcsolatot keres.

Na és itt jön az, hogy tudom hogy nem működne, én másfajta kapcsolódási és kapcsolatot képzelek el, mint ő eddig. Igazából férfiból is nekem is másabb elképzelésem lenne, ha már idealizalok..

Én teljesen más beállítottságú vagyok, mint az eddigi exei, sőt, teljesen máshogy is nézek ki. Belsőre és külsőre is hasonlítottak.

Egész jól túlléptek már rajta, szándékosan nem beszélek vele, nem vagyok vele kapcsolatban sehol.

De mikor találkoztunk legutóbb, mégis olyan bénító, zavarba voltam kicsit, megszeppenve. Nem szoktam ilyet..

Azóta se jöttem rá, mi ez, honnan ered… miért pont ő váltja ki belőlem ezt? Ennyire soha senki nem valtott ki ilyet.. Engem nagyon idegesít, hogy megjelenik és nem tudok felszabadultan beszélni és viselkedni, komolyan nem voltam így, nem szoktam így lenni. Nem is érdekel már rég ő akart volna valamit, vagy tetszem e neki, stb… mégis furcsán érzem magam.

Szóval: valakinél volt hasonló sztori?

Pszichológus tud segíteni honnan jon ez? Mert tuti nem normális és nem egészséges 5 + év távlatából… és magamban már réges rég lezártam. Mégis érzek vonzalmat.