Szomorú vagyok :' (, hogy lehetnék boldogabb?

Menj le hétvégén diszkóba és csináld ezt!

http://www.youtube.com/watch?v=ah4aWmkSixk&feature=related

Egyből jobb kedved lesz.A hozzávalók a helyszínen beszerezhetők.

Én is így vagyok, de csak azért sem teszek másként. Ez vagyok én, és örülök, hogy nem vagyok olyan, mint az manapság megszokott.

Fáj, de nekem ez a fájdalom spec megéri

:) Aranyos!

Picit írok magamról, mivel hasonlóan tengetem az életemet, annyi különbséggel, hogy a nevelésem illetve a családi hátterem miatt kialakult egyfajta gyanakvás mindenkivel szemben illet már-már paranoiás tüneteim is vannak, de ez lényegtelen most. Szóval én azon az elven működöm, hogy minden ami élőlény az egy kedves szeretetre méltó lény és nem ő tehet arról amilyen. Tehát: Nem az embert utálom a birtokolt tulajdonságáért, hanem magát a tulajdonságot(gokat).

Világ életemben segítettem másokat és SOSEM vártam cserébe semmit, mondván az ő élete( de inkább kisebb pályákon mozogjunk,szóval napja) ettől egy picit jobb lett.

Lehet ártatlanul bánni mindenkivel, segítőkész lenni és önzetlen avagy empatikus,(bár az önzetlenség és az empátia összeférhetetlen, de ez mélyebb magyarázatot kíván, amit most nem!)

Szóval lehetsz "korrekt" mindenkivel úgy, ha nem vársz el érte semmit. Ez úgy oldható meg, hogy nem hozod le érte a csillagokat, csak az adott lehetőségeidhez mérten segítesz neki, úgy, hogy neked abból hátrányod ne származzék. Viszont előnyöd származik, hiszen ha sokszor cselekszel így találni fogsz olyanokat akik értékelik ezt benned illetve olyan helyen segítesz olyannak akinek az aktuális rengeteget fog jelenti.

Amire figyelni érdemes, hogy mindig az ésszerűség határain belül kell mozogni.

Ui.: Amúgy tudod mennyire zavar engem az, hogy nem segíthetek mondjuk az esőben a megállóban várakozó rommá ázott néniknek, vagy netán fiatalabb korosztálynak, úgy hogy felajánlom neki, hogy hazaviszem? Hihetetlen, de a társadalomban ma az a tudat él, hogy az aki ilyenre vetemedik tuti valamilyen hátsó szándékkal cselekszik és hülyének néznének még lehet a kocsiban is kárt tennének a hirtelen érkezett meglepettség avagy félelem miatt.

Ettől függetlenül:) én sohasem várom el senkitől a segítséget, mert pusztuljak meg, ha nem megy valami önerőből akkor azt meg is érdemlem! Ezt lehet kifacsarni, félre értelmezni, de lényegén úgy sem változtat.