Nem szeretnék leszbikus lenni. Miért ver az Isten? Én a férfiakat szeretném szeretni, nem a nőket. Semmi esély rá, hogy ez megváltozzon? 20L

A legnehezebb és legrosszabb a szembesülés. Ekkor a legtermészetesebb, hogy undorítónak és taszítónak találod a helyzetet, állapotot és magadat is. Ez azért van, mert tudod, mi lenne a helyes, mi lenne az, amit normálisnak neveznek, és még sem úgy érzel, ahogyan a társadalom által helyesnek vélt és elvárt lenne.

Ha mostanában szembesültél, akkor még lesznek nehéz napok, hetek, amíg eljutsz odáig, hogy kicsit könnyebb lesz (és egyre könnyebb elfogadni), az elején a nehéz, de lesz jobb!

A választás a te kezedben van; találhatsz társat, akár férfit, akár nőt. De mind a kettőnek meg lesz az előnye és a hátránya is. Ha férfit választanál társul, a társadalmi normát követed, normális családi életed lehetne, azonban ez nem azt jelentené, hogy a férfit szerelemből szereted. Ekképpen is le lehet élni egy életet, akár boldogan is. Ez tőled függ.

Ha nőt választasz társul, akkor nyilvánvalóan egy idő után vállalni kell a dolgot. Nem könnyű, de így is lehet teljes az életed.

Bár úgy gondolom, hogy most egyelőre még nem hosszú távon érdemes gondolkozni, egyáltalán nem is érdemes agyalni ezen. Tudom, hogy nehéz ilyenkor, de próbáld meg elengedni a gondjaidat, és ne gondolj rá. Ne akard mindenáron bebizonyítani, hogy hetero vagy, sem azt, hogy más. Ez idővel le fog tisztulni előtted. Különösen is ha időközben találkozol valakivel, akit szeretni tudsz (akár férfi, akár nő).

Egy ilyen szembesülés alapjaiban ráz meg, az alapok összedölnek, és ezeket az alapokat újra kell építeni. Az addigi terveid, vágyaid, céljaid egyrésze elvész vagy átalakul. DE nem föltétlenül kell, hogy minden álmodat elfelejtsd!!

Az önmagunkkal való szembesülés akkor történik meg, amikor arra készen állunk. Akár hiszed, akár nem, ez a dolog sem véletlen éppen most bukkant elő. Elég erős vagy az önmagad megismeréséhez ahhoz, hogy képes legyél a boldogságod érdekében helyes döntést hozni!!!

Szia! Én 24 éves vagyok és leszbikus. 4 éve ismertem be magamnak ezt az egészet, de előtte 3 évet szenvedtem. Gyűlöltem magam, nem akartam, azt hittem csak szerencsétlen vagyok és mindig rossz pasival kezdek, de nem. Ez van, és el kellett fogadnom. Féltem rettenetesen, hogy mit mondanak majd a szüleim, a barátaim, féltem, hogyha elmondom nekik, egyedül maradok. Aztán egy reggel úgy ébredtem, hogy le*zarom! El kell fogadnod magad így is,mert különben boldogtalan leszel, depressziós stb. Hidd el, nem annyira gáz ez ,mint ahogy azt gondolod. Tényleg tapasztalatból mondom ezt. Először nem tetszett a dolog senkinek, de nem ítéltek el még a szüleim sem. Azt mondták az a lényeg, hogy boldog legyek, és ha nekem így jó, akkor legyen. Eleinte ha idegen társaságba kerültem, feszélyezve éreztem magam, nem szerettem volna hogy kiderüljön, de mára eljutottam arra a szintre, hogyha megismerkedem valakivel, legyen az új munkatárs, vagy haver, bárki, azzal kezdem, hogy figyu a helyzet az,hogy a lányokat szeretem. Lehet hogy csak én vagyok ilyen szerencsés, de tényleg nem volt semmilyen rossz tapasztalatom. És azt kell mondanom, hogy mióta saját magamat sikerül elfogadnom, azóta sokkal boldogabb vagyok, kiegyensúlyozott és felszabadult. És meg is lett az eredménye, 1 éve komoly kapcsolatom van, és most fogunk összeköltözni :)

Egy kicsit bő lére eresztettem itt a dolgokat, de a lényeg az, hogy ezen úgysem tudsz változtatni. Próbálkozni lehet, de értelme nincs. Sétálj, menj le futni, hallgass zenét, és gondolkozz és próbáld elfogadni! Ne gyűlöld magad, nem tehetsz róla. Én sem akartam leszbikus lenni, de ezt dobta a gép.

Sok sikert kívánok neked, és csak ismételni tudom magam, ne utáld magad!

Jah, és azt kihagytam bocsi. Írtad, hogy attól félsz hogy máshogy kezelnek majd. Igen, ez így van. Jönnek majd hülye viccekkel, csípkelődnek "jajj de meleg van itt" vagy ne te hozd a fagyit,mert elolvad, de ezek számomra tényleg csak viccek voltak. Soha senki nem gondolta úgy, hogy most ő ezzel engem bántani akar, és én is csak nevettem ezeken. Máshogy kezelnek igen, főleg a pasik. Együtt fogtok csajozni. :) De tényleg! Biztos van olyan jó barátod, akinek elmondhatod, aztán ő segít majd neked ebben, akár a baráti társaságodba bevinni.

Ne legyen félreértés és nem mondom azt, hogy húúú milyen király dolog leszbikusnak lenni, mert nehéz. De én lazán fogtam fel, és így jól sült el a dolog, és nagyon szerencsésnek érzem magam.

Mégegyszer sok sikert, és kitartást!