Volt olyan szerelmi csalódásotok, ami az egész életetekre kihatott?

Nekem is volt egy szerelmem az életben, akit soha nem fogok elfelejteni, és az, hogy már nem vagyunk együtt, annyira kihatott az érzéseimre, hogy szinte a depresszióig jutottam el. De ez nem tinédzser koromban történt, és mégis megundorodtam minden más férfitól, és sok év távlatából visszagondolva is azt érzem, hogy ha eljönne, mennék vele. Teljesen megváltoztatott ez a dolog engem is és az életemet is.

Viszont az életet nem lehet leállítani, mert akkor is menni kell tovább, ha nem akarjuk. Van, akinek kevés időbe telik, és van, akinek egy élet sem elég, hogy összeszedje magát. A világtól manapság meg amúgy sem nagyon lehet elvonulni, mert belelép az életünkbe ha akarjuk, ha nem.

Még csak pár hónapja..... De nem, én sem akarok továbblépni. Nincs hová.

Az eddigi kapcsolataimból volt hová, mert mind olyan "semmikülönös" volt. Ez viszont.....

Nem is maga a kapcsolat, hanem az érzés.

És semmi kedvem alább adni, vagy egy olyan kapcsolatba találni magam, amiben ezen a férfin jár az eszem, és nem az aktuális partneremen. Vagy azt gondolni, hogy "hááát, végülis szeretem, de xy-t sokkal jobban szerettem".... Borzalmas lehet.

Nem tudom, hogy hogy lehet ezen túllépni, vagy hogy lehet együtt élni ezzel. Nem akarok örökre egyedül maradni, de nem sok esélyt látok arra, hogy jön valaki más, akit ennyire tudnék szeretni, és aki mellett így érezném magam. Talán Ő még visszajön egyszer....

(Hű, de le leszek pontozva ezért...)