Van olyan lány/nő, aki tinikorában duci vagy kövér volt, felnőttkorára viszont lefogyott és szép alakja van, így tetszik a pasiknak?

Én kb 15-16évesen lefogytam,aztán volt pasim,nagy szerelem volt :) bár tény,hogy stílusváltásom is volt. Aztán 18-19évesen mégjobban lefogytam(ekkor már nem voltam izmos mondjuk),és mégnagyobb stílusváltást követően mégjobban kelettem a pasiknak.(ennyit ér ha az ember befesteti a haját szőkére pl... v nagyon sötétre). De rám jellemző a fogyok-hízok. Kezdetben még kamaszon azt hittem,csak úgy jövök be a pasiknak,ha én is olyan vagyok mint a többi lány,vékony,stílusos stb stb. Aztán 20 év felett már jojózik az alakom a stílusom még mindig összevissza van,hol ilyen, hol olyan vagyok. Én csak annyit tudok mondani, hogy 10-15kiló plusszal amikor boldog voltam,is volt olyan akinek kellettem,mert rám volt írva, hogy boldog vagyok. Aztán volt, hogy 15kiló minusszal se kellettem senkinek,hiába voltam cicababa,mert az arcomon ült a boldogtalanság..

Szóval nem ettől függ... 24n

igaz én fiú vagyok, és nem vagyok duci se, de már számtalan ilyen "esetről" lehet hallani. bárki le tud fogyni (jó, kivéve h ha valami betegségből ered, de ez elég ritka). még akkor is le lehet fogyni h ha ezt örökölted. mivel csak a gén van benned h könnyen tudsz hízni, és nem az h kövér vagy.

persze ehhez tenni is kell pár dolgot. futni kell, megfelelően táplálkozni, fogyókúra stb. és persze nem egyik napról a másikra történik. : )

akaraterő kérdése!

én most épp ezen az úton járok...világéletemben kövér voltam, sulikban végig csúfoltak, nem kellettem a korosztályomnak, csak a harmincas pasiknak...így volt pl az első szexuális élményem 16 évesen...az első kapcsolatom 18 évesen kezdődött, 3 évig tartott de akkor nem érdekelt a súlyom mert a pasim kimondottan a dagadt nőkre bukott és azokra kellett féltékenynek lennem, akik nálam nagyobb darabok :D... de kb másfél éve szakítás után elhatároztam magam,hogy márpedig csinos leszek, lefogytam 15 kilót azóta, ezen a nyáron lefogyom a maradék 10-et(képzelhetitek, hogy néztem ki akkor)... de igazából én is azt vettem észre, hogy nem akkor változott meg az életem, amikor már lefogytam, hanem már akkor megváltozott, amikor elkezdtem úgy viselkedni és gondolkodni, mintha máris csinosnak érezném magam...azóta nem tudom levakarni a pasikat, pedig még mindig 80 kiló vagyok (70 az álomhatár)

22/L

Irigylésre méltó vagy kedves utolsó. Elmondod hogyhan sikerült megszabadulni ennyi felesleges kilótól?

Én most vagyok 80, pedig régen nagyon vékony voltam de elszaladt velem a ló és nagyon zavar de az akarat erőm az 0. :( Nekem a 65 az álomhatár mert nem akarok nagyon vékony lenni mint régen és emlékszem hogy amikor 62-65 voltam akkor szép formás voltam mert a mellem hatalmas és a popóm sem lapos csak most annyi külömség hogy az a plusz 15 kiló kb a hasamra jött meg a combomra :S

20/L

én kislányként voltam duci, mindenki csúfolt. A fiúk menekültek elölem. 13 éves koromban kezdtem megnyúlni. Sokáig átlagos alakom volt, 168 cm és 55 kg voltam. Rengeteg pasim volt. Aztán férjhez mentem, szültem, beteg lettem és alig tudok olyat enni, amitöl nem görcsöl be az epém. Általában ez csak a saláta és az energiaital.

Na ez villámgyors fogyókúra volt mondanom sem kell. Most ugyanolyan magas vagyok, 46 kg... azóta kb. senkinek sem tetszem (nincs a homlokomra írva, hogy házas vagyok, úgyhogy nem ezért).

Egyértelmüen amióta vékony lettem, senki nem néz meg. Meg cikiznek is a környezetemben.

Ennyit arról, hogy a férfiaknak a vékonyak tetszenek. Egy frászt! Képen lehet, de a valóság egy picit más....

13-14 évesen 74 kg voltam, és amit tudok, hogy az osztályomban/sulimban kb le se köptek a fiúk (vagy lehet, hogy előfordult, nem akarok belemenni, nagyon rossz emlék.)

14 évesen lett először "barátom", aztán szintén ugyanabban az évben komoly kapcsolatom, mellette lefogytam 69 kg-ra (165 cm vagyok, szóval még ez is sok volt amúgy), de az évek alatt ingadozott 68-75 között a súlyom.

19 voltam, mikor kiújult a depresszióm (amit először az ált.iskola hozott ki, na mind1), és akkor 83 kg voltam. Akkor szakítottunk (nem a súlyom miatt...), pár kg lement, olyan 77 lehettem, mikor utána jobbnál jobb pasikkal ismerkedtem össze (az más kérdés, hogy egyikből sem lett komolyan semmi, mert lehet, nem párhuzamosan kellett volna csinálnom a dolgokat, de ez most nem ide kapcsolódik.) Mikor éreztem, hogy elsz@ródott az életem, és nem tudtam enni, újra lementem 69-re, és hát jó, nem kevés, de jól néztem ki, tetszettem magamnak. A pasiknak is. Soknak. De azok a pasik a sz@ros nyomukba nem értek azoknak, akik a szakításom után voltak... A rejtélyt nem sikerült megfejtenem azóta sem.

(Most itt vagyok egy gyerekkel, meg az első komoly kapcsolatommal, 67 kg-osan, és hiába fogytam, és fogok még, én nem fogom sose szépnek látni magam, mert nem olyanok az arányaim, a formáim, amit én szépnek tartok, de ez van...)