Szerelmes vagyok, csak tetszik, vagy mindössze bebeszélem magamnak az egészet? 17/F

Majd 11 éve ismerem, és vagy 2 éve nagyon jó barátok vagyunk. Én többször próbálkoztam nála, mindannyiszor kedvesen elutasított. Próbáltam elfogadni, megvan az önszuggeszció is, de most eljutottam arra a pontra, amikor nem tudom, pontosan mit érzek. Sokat gondolok rá, ha 3-4 napig nem beszélünk, az már kellemetlen érzés. Biztosan annyit tudok, hogy fontos nekem. Azért kéne eldönteni, hogyan, mert emiatt amikor találkozunk(pl. tegnapelőtt) nem tudok vele felszabadultan nevetni, hülyülni, mert mindig ott mocorog a fejemben, hogy de jó lenne összejönni vele... (Miközben tudom, hogy ez nem igazán lehetséges.) Alapvetően eléggé szófosásos, meg humoros ember vagyok, de olyankor kb. félóra kell, mire sikerül kb. feloldódnom, de akkor se az igazi. Én arra gondoltam, hogy elhívom valahova beszélgetni, megkérdeztem, csak akkor nem volt alkalmas bővebben megbeszélni egyikőnknek se, de azt mondta lehet. Nem vagyok már ebben naiv, ebből nem lesz randi, de jó ötlet leülni és csak úgy beszélgetni és mintegy mellékesen tisztázni ezt is, nem?