Voltatok már ilyen helyzetben? (Bővebben lent)

Sziasztok,minden 3 évvel ezelőtt kezdődött,egy baleset során eltörtem a lábam,az akkori párom elvitt magukhoz,és ott a szülei elhordtak minden bénának,és megkérték,hogy hagyjon ott,elvettek tőle mindent. Nekem elegem lett,járógipsszel felszálltam a távolsági buszra,ott ismertem meg a legjobb fiú barátomat,felvettem msnre sokat beszélgettünk,elkísért a kezelésekre.

Ő faluban él,kaszál,sok barátja van a faluból,de mindig küzdött a céljaiért,és jelenleg az én városomban dolgozik magas beosztásban. Én városban élek,nekem voltak új dolgok,amikor mesélt a gyermekkoráról.

Kb 1 éve tartott a barátság,épp elköszöntünk,elindultam hazafelé,de ő váratlanul,odaszaladt hozzám,és adott a számra egy puszit,és bevallotta,hogy szerelmes lett belém. Én csak barátként tekintettem rá,így annyit mondtam,hogy sajnálom és elszaladtam.

Utána jó darabig nem hallottam róla,de ez év tavaszán,felvett egy másik címről msnre.

Azóta nekem egy 1.5 éves kapcsolatom lett,neki pedig egy 1 éves,de mikor küldött egy képet a párjáról,mintha magamat láttam volna,rákérdeztem,ő bevallotta anno ez a hasonlóság fogta meg a lányban.

Azóta ha van időnk kicsit beszélünk msnen,de amióta beszélünk,van bennem egy olyan érzés,hogy kár,hogy elengedtem,de nem vagyok szerelmes.

Rákérdeztem,ő azt mondta,nyomot hagytam benne,és képes lenne ott hagyni a párját miatt,megkértem ne tegye,és legyünk barátok.

Pár napja azon gondolkodom,jó lenne,egy személyes találka,beszélgetni mi lett vele,de nem mertem megkérdezni,mert nem tudom mit gondolna.

Elnézést,a hosszú történetért,de szerettem volna tudni,hogy ti ilyen helyzetben,megpróbálnátok egy személyes találkát,vagy jobb ha az interneten tartjuk a kapcsolatot?