Lányok nagy baj az ha nem vagyok boldog? Mindig bús, komor, rosszkedvű, haragos tekintetű, goromba, mindig kussoló uccsó padban 19 éves fiú vagyok. 7 hónapig azt hiték rólam az osztálytársaim, hogy néma vagyok, de nem, csak nem szeretek beszélgetni.

nincs valami hobbid?amit szeretsz csinálni, nemond nekem hogy ülsz a suliban aztán hazamész és fekszel az ágyon és bámulod a plafont.....

és nem miért kéne szégyellni a nevetést?ez a legnormálisabb dolog az életben.csak neked fura mert sose voltál ebben.

brutális fal lehet körülötted ha pl nem tudod elnevetni magad egy jol sikerült beszoláson(mondjuk tanár felé) vagy hogy valaki elbotlik vagy mittomén...

igazábol ugy hiszem csak a szüleidet okolhatod hogy ilyen lettél.de ma,felnött fejjel már csak magadat mert van annyi esze az embernek ennyi idösen hogy eldöntse más lesz e mint a szülei vagy nem.

én mondanám neked a kineziologust de szerintem te nem akarsz lépni. a kineziologus természetgyogyász,feloldja a benned lévö sérelmeket.bár nálad ez nem tom hányezer alkalom lenne. pénz kell hozzá sajna de segit. én is járok. én boldog vagyok de a tudatalattimban elraktározodott dolgok megkeseritik az életemet,szervi bajaim vannak töle. tudod a tipikus kivizsgálás mikor közlik hogy semmi bajod de mégis fáj az a valami. ez mind pszichés. felszinesen rendbe jöttem de belül csak igy tudok helyrejönni.nem vagyok hajlando gyogyszert szedni.az csak elnyomja a problémát.

apám is bezárkozott,betonfal van körülötte amin kaktuszok nönek. szinte szemmel látom. ö nem hajlando elmenni kineziologushoz. inkább veszi az orbáncfüteát és attol várja a megváltást....és tudja hogy elviselhetetlen ,tudja hogy szarul viselkedik, de nem akar tenni nagyobbat a cél érdekében.

Én is ilyen vagyok, bár kinézetelemmel nincs gond egyáltalán, viszont piszichés zavaraim vannak rendesen. Rohad antiszociális állat vagyok, egyszerüen minden élőlény idegesít körülöttem. Mivel nem akarok vitát, így nem is foglalkozom senkivel, csak elvagyok mint egy árnyék, ha meg kérdeznek azt mondom amit hallani akarnak és kész. Na de ami tény, egy nőnek is vannak elvárásai, ezen nem kell csodálkozni. Nyilván mi férfiak sem szeretnénk egy kuka lánnyal együtt élni, mert azt lehet észrevenni hogy esetleg unalmas mint az állat. Nincs véleménye, nincs egyénisége, nem lehet vele kommunikálni, még azt is lehet hogy ráképzelik,hogy sík hülye, biztos azért nem beszél. Szóval a csendesekkel szemben is van előítélet bőven, mint az életünk minden más területén. Akik nem szeretnek pofázni, azoknak jóval nehezebb dolguk van minden téren az életben való előmenetelben, mint akiknek van határozott fellépésük és jó kommunikációs készségük. Én például idegenekkel nem nagyon szeretek pofázni, kell egy idő, kell egy közeg,hogy átlássam közém, hozzám való e az,akivel beszélgetek, utána már oldódottabb a helyzet, egyébként rideg közönyt mutatok mindig kifelé, ez egy védőpajzs is. Azokkal a nagy dumás partipatkány félékkel meg nem igazán kell foglalkozni, mert az élet folyton bizonyítja,hogy belőlük lesznek a legnagyobb vesztesek, kiunják egyszer a hülye szövegüket, aztán letünnek kivénhednek, kiégnek egyenes út a süllyesztőbe.

Ha zavar hogy nem beszélsz senkivel, akkor beszélj,ha nem zavar, akkor halgatni arany! Egyébként meg mindennek van keletje, vannak olyan nők is ,akik kimondottan a komolyabb, szűkszavúbb embereket keresik, aki nem mondja el nekik 26ezerszer hogy cejetlek, aztán meg a farka sem képes teljesíteni. Vannak nők,akik a tettek embereit szeretik, akik nem ugatnak, de tettekkel fejezik ki az érzéseiket a nő iránt, ami mélyebb, jobb dolog, mint egy szájhős makogása.

Számít a szöveg szeirntem a nőknél, de ha összességében bejövős kategoira vagy, akkor könnyebb a helyzet. Csak ugyebár a nők kukák, ritka az olyan, aki nyit a férfi felé, elvárják hogy a férfi szólítsa le őket, elvárják, hogy valami szinészi tehetséggel előadott menőmanó ilyet még nem mondott nekem senkise szöveggel állíts elő, aztán ha nagynehezen összehaverkodtál vele, és elnyerted a bizalmát, majd akkor jöhet a puncizás. Szöveg, kommunikáció nélkül nézhetsz ki akármilyen jól, ha nem nyitsz te sem a nő felé, akkor azt fogja gondolni,hogy nem érdekled, és hagy a fenébe. Én is folyton ebbe a csapdában szenvedek, képtelen vagyok jópofáskodni, ismerkedni, nem vagyok egyáltalán haverkodós. A nőknek kell egy belső lelkiismereti felmérés is, nem csak a külső az egyetlen amit akarnak, és azt csak a párbeszédekből tudja leszűrni.

Nehéz dolog ez a duma dolog, mert ha valami olyat mondasz, amit jófejnek gondolsz, de más szerint nem nyerő, akkor besülsz mint egy ágyú, ha valami unszimpatikus közösségelleneset szólsz el, akkor megincsak nem vagy nyerő, a kínos csend, ak özhelyek irritálak, nehéz összehozni egy órányi beszélgetést is, nemhogy egy tartós párkapcsolatot végigdumálni, ha összejössz vele, akkor nem csak egy óra, hanem hónapokon át is tudni kell ám érdekesnek lenni! Fel kell kötni a gagyót ilyenkor nagyon!

Ezért van az,hogy a halkszavúak hátrányos helyzetűek. Nincs igazán kisugárzásuk, nem lehet leszűrni,hogy határozottak e pl. És a nőknél fontos a határozottság, meg ,hogy szórakoztató legyen az ürge. Ezért van az, hogy egy önbizalombomba, nagyon nyitott, mindenkivel haverkodós féle beszédes, életvidám nővel el sem tudnám igazán képzelni magama. Az ellentétek nem vonzzák egymást feltétlenül. Egy szintén halkszavú nő talán jobb választás, bár ott meg félő,hogy csak bámulná egymást a két partnerjelőlt.

Változni lehet! De nehéz. Nagyon kell akarni, nagyon sokat kell próbálni kommunikálni másokkal személyesen, én írásban állati közlékeny vagyok, sőt jópáran jófejnek is tartanak, de közvetlen kontaktusban egy árnyék vagyok. Valahogy írásban jobban át lehet gondolni,hogy mit modnassz, élőben sokkal nehezebb, könnyebben elszólod magad, kevésbé pörög úgy az agy. Ez a zárkozottság nagyon nagy hátrány az életben. Nagy eséllyel soha nem lesz boldog egy ilyen ember igazán. Nem tud kitörni a ketreceiből. De van remény, de csak saját magunk vagyunk képesek ezen változtatni, kellő akarattal, kitartó munkával, céltudatos tervezéssel.