Nagyon kívánom a barátomat! Mit tegyek?! 15/L (lent. Bőv. )

Sziasztok!

Kezdem az elején...

Tavaly nyáron elköltöztünk. Az új városban kezdtem el a 8. osztályt.

Elég jól befogadtak... Volt egy fiú akire rögtön felfigyeltem. Ki volt közösítve. Fogszabályzója volt, emiatt néha csúfolták. Hihetetlenül csendes volt, nem is beszélgettünk az elején. Egyetlen egy barátja volt csak. Az a fiú nagyon túlsúlyos volt. Ők ketten voltak az osztály szégyenei, mármint a többiek szerint...

Engem soha sem zavart, ha valaki fogszabályzós. Próbáltam közeledni felé, de eleinte nem sikerült. Aztán nagyon lassan összebarátkoztunk abban az évben. Nehéz folyamat volt, de év végére már meg is nyílt nekem. Próbáltam vele minél többet beszélgetni, s egyre többet beszélt ő is. Megismertem, és teljesen beleszerettem. A többiek furcsállották, hogy barátkozok vele. Én sem vagyok valami szépség, de voltak többen, akik szerettek volna járni velem. Persze mindet visszautasítottam.

De mivel én is szóba álltam ezzel a fiúval, ők is ezt tették. De a fiú szinte csak velem szeretett lenni. Együtt jártunk haza, elmentünk néha körülnézni a városba.

Aztán eljött a nyár. Mivel közel lakunk egymáshoz sokat találkoztunk. Elmentünk fagyizni, sétálni, stb... Megünnepeltük az ő, majd az én 15. születésnapomat.

Aztán most eljött az ősz, és egy gimnáziumba mentünk, mert az mindkettőnkhöz közel van. Együtt mentünk reggelente. Aztán szeptember közepén bevallotta, hogy szeret. Ő még mindig nagyon félénk fiú és hihetetlenül ártatlan. Tudom, hogy nagyon nehéz volt neki bevallani az érzéseit. Elkezdtünk járni. Nem csókolóztunk aznap, csak megöleltem őt. De éreztem, hogy nagyon félt. Olyan félénken ölelt vissza... Ezért nem is csókoltam meg.

Pár nap múlva, amikor suliba mentünk, megfogtam a kezét. Először kicsit elrántotta, de aztán ő is rendesen megfogta. Viszont komolyan remegett! Szépen lassan hozzászokott. Kézen fogva jártunk az utcán. Majd múlt hónapban megcsókoltam. Esetlen volt, de nagyon élveztem.

Nem azért ilyen, mert nem szeret. Csak egyszerűen ennyire félénk. De látom rajta, hogy bármit megtenne értem. Bármit csinálok, mindig aggódik és folyton féltékeny.

Azóta mindig megölel, erősen szorít. A kézfogáshoz is hozzászokott. Többször csókolóztunk már. Érzem rajta, hogy egyre jobban elengedi magát.

Tudom, tudom: Ez csak egy plátói szerelem, majd elmúlik.

De nem. Nagyon különös lány vagyok. Bevallom azt hittem, hogy nekem majd csak akkor lesz barátom, ha főiskolára megyek. De amikor 8.-ban megláttam őt, rögtön tudtam, hogy másféle fiú, mint a többiek.

Nagyon értelmes. Senkivel sem tudtam így beszélgetni, mint vele. Nem az a tipikus tinédzser... Nem voltak barátai, de ennek nem ő az oka, hanem a többiek.

Nem jár bulizni, nem fordul meg a csajok után és nem hallgat modern zenét.

Hihetetlenül szeretem őt. Tudom, hogy mindig lesz beszédtémánk. Ő az az ember, aki mellett leélném az életemet is. És tudom, hogy ő is így érez.

Ez mind szép és jó, de a baj csak most kezdődik...

Előtte is volt ez, de amióta rendszeresen csókolózunk, én már nem bírom! Kívánom őt... Nagyon nehéz visszafognom magam. Most is ha rá gondolok, egyszerűen felizgulok. Egyfolytában az jár az eszemben, hogy ő és én szeretkezünk...

Tudom, hogy fiatalok vagyunk, ezért nem feküdnék le vele.

És azt is tudom, hogy ő biztosan nem szeretné még.

Túl korai lenne.

De nem bírom kiverni a fejemből! Az a baj, hogy tanulás közben is ez jár a fejemben... Nem tudok semmire koncentrálni. Mindenki észrevette, hogy mostanában semmire sem figyelek.

Mit csináljak? Megbolondulok... Nem bírom ki, akarom őt.

Kérlek, segítsetek! Nagyon fontos lenne! :(

Bocsi, hogy hosszú lett és köszi a válaszokat!

15/L