Mi ez az egész? Miért érzek így?

Van egy fiú, akivel többnyire egy busszal megyünk reggel, de nem ugyanabba a suliba. Már amikor először megláttam kb. 2 éve szimpatikusnak tűnt és egyre inkább megtetszett. Szerettem volna megismerni hátha én is bejövök neki. Sokszor mosolyogtam rá, rápillantottam, de nem reagált semmit. Félénk voltam ahhoz, hogy odamenjek hozzá beszélgetni. Így teltek a hónapok, én örlődtem, hiszen akkor már nagyon-nagyon tetszett, időnként úgy éreztem, hogy hiányzik, pedig nem is ismertem.

Egyik reggel egyszerre értünk a buszmegállóba, ránéztem, mosolyogtam és köszöntem neki. Konkrétan semmit nem reagált még nem is köszönt vissza.

Ekkor én átgondoltam mindent és rájöttem, hogy reménytelen. Kivertem a fejemből majdnem 1 éve. Azért párszor még köszöntem neki, hiszen minden nap látjuk egymást, de miután nem köszönt vissza úgy gondoltam én sem köszönök neki, minek?!

Egyébként kicsit ellentmondásos, de idén néha udvarias volt, előre engeded felszállni/leszállni.

Szóval majdnem 1 éve minden oké, kivertem a fejemből, pedig korábban (amikor tetszett) sokat álmodoztam arról, hogy miket csinálnánk, meg hogy közösen fürdünk stb.

Tegnap láttam egy tök semleges kiírást a facebook profilján és azóta ő van az eszembe. Éjszaka azt álmodtam, hogy összejöttünk és bemutatott a szüleinek, náluk aludtam és pettingeltünk.

Pedig már nem tetszik, nem vonzódom hozzá, nem akarok tőle semmit. Akkor mi ez az egész? Miért érzek így??

16/L (a fiú 18 lesz)