Ugye ez korrekt döntés részemről? (Előre bocsátom: hosszú történet. )

Még ősszel közelebbi viszonyba kerültem egy sráccal, akit korábban csak felületesen ismertem, mivel volt barátnője. Elvileg az egész egy laza szórakozásnak indult, bennem a daccal, hogy úgysem fekszem le vele, de azért jól érzem magam, randizunk, szórakozunk.

Részemről elég várható volt, hogy meg fogom szeretni, és ezzel tisztában is voltam a legelejétől, így a nyúlcipőm mindig készenlétben volt. Egyszer már meg is szakítottam vele a kapcsolatot, de akkor csak ideiglenesen, így egy hónap múlva újra beszélni kezdtünk, de én már nem akartam folytatni a kavarást.

Természetesen ő ezt máshogy gondolta, engem meg őszintén szólva nem kellett sokat győzködni az újabb randikról. A dolog már bőven túlment a kavarás fogalmán, mert ő is érzéseket kezdett táplálni irántam. Erre akkor jött rá, mikor véletlen elszólásból kimondta, hogy szeret. Ekkor nem vettem tőle komolyan, hisz nem azt akarta mondani, csak nyelvbotlás volt. Viszont komolyan gondolta (ezt vegyük ténynek), de, mint kiderült, volt 2 másik lány is, akikkel elszórakozgatott, de nem úgy, mint velem. Ezután eléggé elgondolkodott, és végül úgy döntött, hogy elküldi a másik 2 lányt, mert nem fair, amit velem művel, főleg, hogy elérte (az ő szavaival élve "kierőszakolta", bár közel sem volt erőszak, mivel önként maradtam...), hogy kitartsak mellette. Erről én nem tudtam, csak utólag mondta el, hogy lezárta a dolgot a másik 2-vel. Ekkora viszont már megrendült benne a bizalmam, hiába tehette azt szabadon, amit akart, mert nem voltunk együtt. Tudom, ez az érzés pedig részemről nem fair, hisz belementem, és vállaltam, hogy mással is azt tehet, amit akar. Ettől függetlenül megtörtént, a bizalmamnak annyi, és elég erősen gondolkodom, hogy végleg felhúzom a nyúlcipőt, amitől viszont ő van teljesen pánikban. Nem túlzás azt mondani, hogy retteg attól, hogy elveszít, hisz mint barát is számít már rám, hozzám menekül a gonjai elől, én ölelem át éjjel, és jelentek számára támaszt. Összejönni velem még nem mer, mert ősszel lett vége a 3 éves kapcsolatának, így jelenleg szabad akar lenni egy kicsit, mert fél, hogy nyomás hatására hülyeséget csinálna. Ezen kívül sajnos az élete sincs teljesen egyenesben, gondja van az egyetemmel, a melóval, és a szüleivel is, szóval tényleg összejöttek neki a dolgok. Mondjuk én ennek ellenére sem igazán értem, hisz most is rám támaszkodik, ahogy már írtam, és egy kapcsolat sem lenne sokkal másabb... de ő mégis fél, leginkább attól, hogy ő csinál hülyeséget, és megbánt engem.

Ezek fényében lássuk be, elég jogos részemről a nyúlcipő. Úgy gondoltam, hogy idén már nem beszélek vele többet, úgymond érezze a hiányomat, hogy milyen lesz, ha elveszít. Tudja átgondolni nélkülem az érzéseit, és latolgatni, hogy megéri-e, könnyebben rendezi-e le így az életét...stb. Aztán újév elején találkoznánk, mert nálam van 1-2 dolga, így mindenképp találkoznunk kell. Akkor is nálam aludhatna, bárhogy dönt, hogy nyugodtan legyen időnk akár átbeszélni az egész éjszakát. Akár hogy nyugodtan elengedhessük egymást, ha úgy alakul, mindent alaposan, személyesen átbeszélve.

Ha továbbra is maga mellett akar tartani, akkor vissza kell nyernie a bizalmamat, és meg kell ígérnie, hogy ennek pár hónapon belül vége lesz, és biztosan el fogja tudni dönteni, mit akar (az időpont a fejemben már megvan, de ott is marad, nem fogom vele közölni, legyen meg ez a bizonytalanság benne, hoyg vajon mikor mondom ki, hogy elég volt, ne tovább. Én pedig tartom magam hozzá, csak arra tartok fenn jogot, hogy korábban elküldjem, ha kiborulnék). Nem akarom kapcsolatba kényszeríteni, annak nincs értelme, de azt se akarom, hogy palira vegyen, és évekig húzza ezt a se veled se nélküled állapotot. Ha van értelme, ki tudok tartani még pár hónapig, de nem tovább. Ellenben, ha bizonytalan, és nem tud semmit garantálni, nem tudja visszanyerni a bizalmam, akkor a dolognak vége.

Mindketten huszonévesek vagyunk, igen, a szex már megtörtént az utóbbi 1-2 találkozón, isteni, de közel sem akörül forogtak a találkozók. Nem a szexért csinálja. Ezeket kezeljétek tényként, a kihasznál a szexért jellegű dolgok nem érdekelnek, mert ennél többről van szó.

A kérdés tehát: fair döntés-e ez részemről, kellően türelmes vagyok-e, ha valódiak az érzései (mert midnen jel arra utal, hogy azok, csak nem akarok indent leírni, így is hosszú...)?

Köszönöm azoknak, akik végigolvasták, és a normális válaszokat is!