Miért mondja, hogy szép vagyok, amikor egyértelműen nem vagyok az?

Van egy ismerősöm (35-40 éves férfi). Hozzá járok egy ideje, de az most mindegy, hogy miért.

Egyszer rákérdezett, hogy van-e barátom, mondtam, hogy nincs. Ezután kérdezte, hogy és volt már? (nem tudom miért, de elmondtam, hogy nem volt).

Nagyon csodálkozott, hogy 19 éves lány létemre nem volt még barátom.

Azóta ha találkozunk, rákérdez, hogy "na van már barátod?" Most már nem válaszolok rá, de eleinte mondta, hogy " Hogy lehet, hogy egy ilyen szép lánynak még nem volt soha barátja? Hát hova jársz te? Vakok a fiúk?" Aztán ha jön valami fiú/férfi oda, egyből mondja, hogy nincs barátom... én meg úgy érzem magam, mint egy rakás szerencsétlenség.

Tudom, butaság volt megmondani neki, de egyszerűen képtelen vagyok hazudni. Pláne akkor még meg sem fordult a fejemben, hogy azt is lehetne mondani: "Semmi köze hozzá!"