Hogy dolgozzam fel? Mit tehetnék?

Hosszú lesz, aki gondolja olvassa el, és légyszi írjatok is, ha már rászántátok az időt!

Először is, van barátom, több éve, akit szeretek, bár volt elég sok gondunk...

Egyetemre járok, és már fél év elején is tetszett kicsit az egyik tanárom (csak gyakorlatot tartott, huszonéves srác), de nem igazán foglalkoztam vele, csak helyesnek találtam. Aztán amikor az utolsó órám volt vele, utána beszélgettünk kb egy órát, akkor biztos lett számomra, hogy tetszem neki, bár előtte is sejtettem, de itt nagyon látszott rajta. Magamban még aranyosnak is találtam, de még itt se érdekelt. Aztán abból a tárgyból vizsgáztam (nem ő vizsgáztatott), és előtte megkértem, hogy segítsen nekem pár dologban, amit nem értek, mert korábban felajánlotta, hogy bárkinek szívesen segít. Ekkor együtt voltunk több órán át, nagyon kedves volt, jókat beszélgettünk, és hát láttam rajta, hogy teljesen kész van, megőrül értem, és én is pont ezt éreztem, tudjátok mondják néha, hogy két ember közt izzik a levegő, na hát ez pont olyan helyzet, sose éreztem ezt még ilyen intenzíven. Miközben készültünk bejött valaki a terembe és az ő reakciója is az volt, hogy ez mennyire látszik...

Utána együtt mentünk haza, mondta, hogy elkísér egy darabig, mert már este volt. Itt vártam volna, hogy próbálkozzon nálam, de nem tette...

Eltelt pár hét, és írtam neki egy levelet, hogy nagyon hálás vagyok, amiért segített nekem, ez milyen sokat jelentett. Majd erre az volt a reakciója, hogy bevallotta, hogy valami elképesztően tetszem neki, és rengetegszer gondol rám, de elárulta, hogy van barátnője, így hiába minden.

Mióta ezeket elmondta, egyszerűen teljesen lelkibeteg vagyok, komolyan mondom, nem birok enni, ha mégis, akkor egyből hányok, nyugtatókat eszek, de semmi hatás, szörnyen érzem magam... több okból is.

Egyrészt milyen szánalmas, hogy egy tanárom megtetszik, és milyen szemét vagyok, amiért van barátom és másra gondolok, ráadásul valaki olyanra, aki foglalt!

De a legrosszabb az az egészben, hogy én is tetszem neki, de soha nem fog kiderülni, hogy milyenek lehetnénk együtt, az esélyt se adja meg! Pedig komolyan ilyen erős szenvedély ritka két ember közt, mint ami akkor ott volt köztünk, higgyétek el!

Gyűlölöm magam ... :(((

Ezzel az egész helyzettel nem tudom mit kezdhetnék, de lassan félek, hogy valami bajom lesz tőle. Mit csináljak??

Tudom, hogy elítéltek, nem baj, én is elítélem magam, nem tudom hogy süllyedhettem ilyen mélyre :(

És a barátommal szemben is nem értem hogy viselkedhetek így :( Bár azt hiszem, el fogom neki mondani, még ha nem is volt semmi...

Bármilyen tanács jól jönne!