Nem tudom ki is legyek vagy vagyok valójában, mi ez velem, miért történik?

Mintha saját magamat olvastam volna...

Én is szinte ugyanilyet élek át, csak nekem annyiból durvább, hogy néha rámtörnek ilyen fura "kiborulások", amikor kijön minden elfojtott kisebb-nagyobb bánat-sérelem, csapkodok, ordítva zokogok. a szüleim azt mondják, ilyenkor egyszerűen nem vagyok önmagam, ijesztően viselkedem, mintha nem is én lennék.

Nálam ez 15 éves koromban kezdődött, most vagyok 20 éves, és még mindig nem tudom, hogyan győzhetném le ezt magamban. Voltam már pszichológusnál, nem is egynél, próbáltam kiadni magamból a feszültséget más módon, lekötni magam, stb... de ez több havonta újra meg újra van.

Nem rendszeres, egy időre mindig eltűnik, és megint kiegyensúlyozottá válok, de mire már elbízom magam, hogy "na, minden rendben", megint rámjön ez a periódus. Most is épp egy ilyen van nálam, veszekszem, nem találom önmagam, sokat sírok, érdektelen vagyok mindennel szemben.

Sokáig bennem is megvolt az, hogy túl kislányosan meg gyerekesen viselkedem, de ezt a tulajdonságomat szerettem, mert így fogákonyabb voltam az élet apró örömeire, gyermeki örömmel becsültem meg az apróságokat. Az utóbbi időben azonban már ez is kihalt belőlem...

Én is másfél éve vagyok együtt a párommal, és 2 napja besokallt ettől az egésztől, ahogy jelenleg viselkedem. Most szünetet tartunk, és fogalmam sincs, mi lesz :(

Tanácsot sajnos nem tudok adni, mert még én sem találtam meg a megoldást :(

Esetleg annyit, hogy...Nem lehet, hogy sok kisebb, de számodra fájdalmas dolgot elfojtottál magadban, összejöttek a dolgok, és így jön most ki rajtad? Mert nálam általában ilyen esetekben következik be az összeomlás.

Csajok! Néha én is így vagyok a dologgal. A párommal együtt voltunk 10 hónapig, aztán szakítottunk, részben emiatt. Egyszer nagyon összekaptunk egy ilyen dolog miatt, és abból indult a szakítás folyamata. Persze nemcsak én voltam a hibás, neki is vannak hibái, közösen hoztuk ezt össze úgy érzem. Tehát volt amin jogosan "akadtam" ki, volt amin nem.

A szakítás fájdalmas volt, egy suliba jártunk még utána egy évig. Nem voltunk jóban, de aztán valahogyan kezdett olvadni a jég, egyre közelebb kerültünk, érettségi előtt reggelente találkoztunk, és a ballagásunk után este beszélgettünk, az nagyon megható vt/ sajna "csak" msnen történt, mert messze laktunk/, de nagyon meglepődtem rajta, mert sosem gondoltam volna, hogy ilyet fog nekem mondani. Na ezzel nm akarom húzni az időt, két hónap múlva elkezdünk találkozni barátként és hát alakult folyamatosan, az lett az eredménye, hogy együtt karácsonyoztunk, nagy boldogsában. Azóta eltel lassan két év. Nagyon jó a kapcsolatunk én úgy érzem. És most tudtam neki elmondani, hogy nálam, amikor kicsit furcsa vagyok, általában arra van szükségem, hogy megszeretgessen, vagy megöleljen, csak nem "merem" , "akarom" mondani, mert talán úgy érzem, hogy a gyengeség jele lenne. És az esetek 90%-ában ez a "probléma" forrása. Amióta ezt megtudjuk beszélni, sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Persze viták vannak mindenhol, de nagyon ritkán kapunk össze, akkor is max 15percig tart. Tehát arra jutottam, hogy nálam ezek azért voltak, mert elakartam érni, hogy mutassa ki a szeretét/nem mintha nem mutatta volna ki/, csak valamiért nekem, lehet, hogy nektek is erre fokozottabban van szükségetek. Viccból mondta is, hogy beleírta a használati utasításomba:) Én meg szoktam vele azon poénkodni, ha együtt vagyunk, hogy olyankor nekem az ő 24órás figyelmére van szükségem:D És amikor esetleg előjön mégis egy ilyen kis hiszti, akkor megkérdezi rögtön, hogy: hisztizel még?:D persze viccesen, mert már tudjuk kezelni ezeket a doglokat, és nekem sem úgy esnek mint régen, hanem tényleg ilyen aranyosan lehet velük bánni. Szerintem tehát, de nem biztos, hogy ez van nálatok, de az lehet a dolog mögött, hogy azt hisszük, hogy ha kicit morcosabak vagyunk, akkor majd ők kérnek bocsánatot és ettől még jobban fognak minket szeretni :) Furcsa, de elképzelhető ez is. Én sem vagyok alapjában véve hisztis, nagyon nyugodt típus vagyok. De amikor vannak ezek az "ötpercek" akkor jön a használati utasítás, odabújik hozzám és a baj már el is száll:) Azt tanácsolom, hogy beszélgessetek erről a párotokkal, meg lehet oldani szerintem. Az is jó tipp, hogy elmondjátok nekik, hogy ienkor nem velük van bajotok, hanem egy adott helyzettel. Én amióta újra együtt vagyunk, nagyon figyelek erre és megéri :) Nagyon-nagyon szeretjük egymást, és megérte túllépni ezen a problémán! Kicsit hosszú lett, de remélem segít nektek!

egy 20 éves kollegina :)