Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Leszbikusság. Mihez kezdjek?
17 éves vagyok és már évek óta tudom, hogy leszbikus vagyok. Erről még soha nem beszéltem senkinek , de mostanában úgy érzem, hogy egyre jobban nyomja a lelkemet. Nem tudom mit csináljak, nem merem elmondani senkinek, félek hogy ez miatt elveszíteném őket.
Olyan fél éve lett volna lehetőségem összejönni egy fiúval, de én nemet mondtam neki. Azért nem szeretnék barátot, hogy úgymond legyen egy álca és ne tűnjek ki közülük. Persze a barátnőim rögtön leszóltak, hogy miért, hisz annyira kedves gyerek meg ilyenek... De egyszerűen taszít az a gondolat, hogy én és egy fiú...
Volt mikor gondoltam arra, hogy beszélek erről a barátnőimnek, de hogy hoztam volna fel nekik? Hisz azért csak nem állhatok úgy eléjük, hogy hé, én leszbikus vagyok. A másik meg, szerintem sejtik ezt a dolgot. Nem vagyok az a tipikus csajos csaj. Volt mikor elcsíptem pár mondatok feléjük menet közbe és hallottam erről beszélni őket, mármint arról, hogy én lehet a lányokat szeretem.. És mikor oda mentem rögtön elhallgattak.
Szüleimnek még nem szeretnék erről beszélni, csak ha eljön a megfelelő idő és találok egy olyan lányt akivel boldog lehetnék.
Elnézést, ha túl hosszú lett, de muszáj volt kiírnom magamból.
válasza: válasza: válasza:Szia.
Én is szeretem a lányokat.
Anyukám tudja, nekem ő van csak egyedül. Ő jól fogadta, sosem nézett rám idegenül. Barátaimnak nem számolok be róla, minek is? Majd ha egyszer úgy érzem, talán. Ha szeretnek, akkor mindenhogy el kell h fogadjanak.
Nekem már nem nyomja a szívem, csak hiányzik egy társ, akit szerethetek. Szüleidnek pedig elmondhatod később is, ha találtál olyan valakit, akibe tényleg beleszerettél.
válasza:Fiam!
Most hangzik az ukász.Én nagyon a szívemen viselem a fiatal lányok/fiúk sorsát.Személy szerint nem támogatom a másként gondolkodást,viszont,ha úgy ítélem meg,hogy kilátástalan a helyzet,akkor kénytelen vagyok ideológiámtól eltekinteni.
A hiba a fiatalságodból fakad.Honnan a csudából tudod,Te kedves kérdező milyen egy hímneművel hálni,amikor még nem volt alkalmad megtapasztalni a különböző identitású elegyek párosodását?Véleményem a következő,még igencsak fiatal vagy,ahhoz,hogy következtetéseket vonjál le a nemi hovatartozásodról.Elég rendesen bújtam újonc koromban a pszichológia könyveket és mindig az jött le,az ilyen jellegű eseteknél:A félelem beszél törékeny lelkedből.Olvasottságom alapján azt szűrtem le a te helyzetednél,hogy félsz a férfiaktól.Ne csüggedj mindig van lehetőség változtatni magadon és környezeteden.Ha továbbra is fennáll a női vonzalmad,akkor ne érdekeljen társaid,a társadalom,szüleid véleménye.Egy idézettel szeretnék neked kedveskedni,,Ember bízz és bízva bízzál"
Sok szerencsét,üdvözletet kíván :Gyuri Bátyád
Utóirat:Remélem segíthettem vérző szíveden.
válasza:Én is ilyen voltam ennyi idősen. Én se mondtam el, alkalmazokdtam, sodródtam az árral. Kamusztorikat találtam ki, hogy ne legyen feltűnő. Teljesen be lehet kattani. Elegem lett, rájöttem, hogy teljesen feleslegesen játszom meg az egész életemet azért, hogy a környezetemnek kényelmesebb legyen az élete. Csak éppen az a baj ezzel hogy nem boldog így az ember. Ez persze a környezetedet nem nagyon érdekli. Legyél kedves, szép, csendes, átlagos, "problémamentes". Elegem lett, kitálaltam. Most pszcihológus kezel, végre jobban érzem magam.
Felvállalni nagyon nehéz, különösen amikor rájössz, hogy életed során még több száz embernek kell újra és újra elmondani. De utánna sokkal könnyebb. Ki tudsz állni magadért, legalább annak a pár emberenk van egy pozitív példa.
Persze általános recept nincs, sajnos vannak élethelyzetek, amikor nem lehet kockáztatni. Szóval ha olyan az iskolád vagy a családod, hogy komoly anyagi vagy fizikai veszélyt jelenthet ha kiderül, akkor várj.
De ne eköré a titkolódzás köré építsd az életedet, ez csak átmeneti időszak. Keress olyan környezetet, munkaheylet, barátokat akik mellett biztonságban érzed magad.
Ha azokhoz alkalmazkodsz akik utálnak, csak egy megkeseredett ember leszel.
Köszönöm a válaszokat.
Félek a férfiaktól? Ezt nem vettem észre magamon, és nem is hiszem hogy ez lenne a helyzet. Vannak fiú barátaim akikkel jól elbeszélgetek, még se érzek félelem érzetet. A fiúk egyszerűen nem jönnek be, nem tudnám elképzelni velük az életem.
De most mentem. Várom azért a többi válaszokat:)
Menny oda egy fiuhoz akiben nagyon megbizol és akivel jol el tudsz beszélgetni és beszélgess vele erről hidd el meg fogsz könnyebülni.
de figyelj oda h a fiu nem e pletykás nem mond e el mindent a haverjainak
Sok szerencsét :) :)
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!