Fogunk mi még valaha is beszélgetni?

Tavaly nyáron kavartam egy csoporttársammal. Vagyis, igazából hajnalig tartó mély beszélgetéseink voltak, némi flörttel - az sosem volt kimondva, hogy épp körbeudvaroljuk egymást, s de jó lenne, ha lenne valami, de eléggé benne volt a levegőben. Én legalábbis már szinte beleéltem magam, mikor neki barátnője lett. Ekkor kicsit csalódtam, nem tudtam hova tenni a dolgot, de végül is nem okozott gondot a fiú elfelejtése. Azóta nekem is lett párom.

A problémám csupán annyi, hogy azóta egy "szia mizu? - semmi" szintű beszélgetésen kívül nem is szóltunk egymáshoz, illetve ő nem köszön nekem, ha nincs konkrétan rákényszerülve, kerül engem. Ez engem zavar, hiszen ha "hivatalosan" nem volt köztünk semmi, csak beszélgettünk, akkor mégis mi ez? A suliban nap mint nap találkozunk, nem nézhet levegőnek...

Csak sajnálom, hogy elmaradtak azok a jó beszélgetéseink. Nyilván nem akarok, nem is fogok beleszólni a párkapcsolatukba, de valahogy nem is merek odamenni hozzá, újra komolyabb beszélgetést kezdeményezni, mert érzem, hogy feszült, és valószínűleg a barátnője sem nézné jó szemmel (úgy sejtem tud arról, hogy előtte mi jól kijöttünk). Vagy szerintetek jó ötlet lenne tenni egy próbát? Írni neki, hogy itt vagyok még?