Szerethetünk úgy valakit, hogy még nem találkoztunk személyesen?

Igen. Egész egyszerűen ez azt jelenti, hogy amit eddig tudsz róla, az alapján el tudod őt fogadni, és nem vagy az a tipikus érdekember... akinek hosszú együttjárásra és alapos kérdezz-felelkre van szüksége, hogy eldöntse, megfelel-e mindenben az igényeinek. Ugyanis aki ilyen, az nem tud szerelmes lenni első látásra és elfogadni a másikat úgy ahogy van, az talán szerelmes sem tud lenni igazán. Hanem csak színleli, ha az illető megfelel az elvárásainak.

Örülj, hogy ilyen vagy, jó lélekre vall!

Az aggodalmad meg jogos, hogy mi van ha nem jönnél be neki, vagy az is lehet, hogy élőben neked nem jönne be. Ugyanis mégis más élőben találkozni vele, egész pontosan úgysem tudjátok egymást elképzelni. A mozdulatok, a hangok mind nagyon fontosak.

Mindenesetre az egy nagyon jó jel, hogy te szerelmesnek érzed magad!

Gondolj csak bele, hogy milyen olyasvalakivel találkozni, akibe nem vagy szerelmes, de nem tudod hova tenni. És csak egy hivatalos találka lesz, kínos, ahonnan menekülnél. De a legtöbb embernek (ő azok, akik a kérdésedre nemmel felelnek...), nekik ez a természetes. Rideg randi, több is, majd szép lassan belemennek, ha stimmel az elváráslista, ha nem, akkor szép lassan lekopnak...

Valahogy hozd fel a találkozót. találj ki valami jó indokot (programot)!