Miért vagyok olyan rossz, hogy látni sem akar, se szeretőként, se barátként, se haverként, se ismerősként, tehát sehogy sem?

Egy jóideje nem találkoztunk, mert elment vidékre, weben telefonon tartjuk a kapcsolatot, és a távolság eléggé megnehezítette köztünk a kommunikációt... - viták, elhidegülés. Most jönne vissza, de én nem kellek neki, pedig szerintem ha élőben látnánk végre egymást és végre jól érezhetnénk magunkat az sok mindent jóvá tenne.

Ez már nem is párkapcsolati kérdés, részemről akár baráti is lehetne a találka.

Szerintetek?

Hogyan lehetne feléleszteni a szikrát?