Nagyon beteges vagyok? Vagy azért, valahol igazam is van?

26 éves leszek.Volt 3 komoly kapcsolatom.A leghosszabb 1 év volt.Az utolsó,kapcsolatom-

nak úgy lett vége,hogy nem lehetünk barátok

sem,mert akkor előbb-utóbb szex is lenne.És,

akkor Ő,nem tudna belemenni egy új kapcsiba.

Amúgy nagy szerelem volt.Már a jegyese voltam,amikor összejött valami cicababával.

Titkolta,2 nője volt.Én meg a csaj.Aztán lebukott.Azt mondta szeret,de megpróbálja,

azzal a csajjal is.És ha nem megy,visszatér.

Na,adtam én neki...azóta nem beszéltünk.

Haraggal váltunk el,én depis voltam ettől.

Még szeretem...de el kell engednem...

Az első két kapcsolatom brutál volt...

Az első folytogatott,fenyegetett,porig

alázott,és kihasznált...mert naiv voltam.

Végig csalt.El kellett szöknöm Tőle.És

sokáig depis voltam emiatt.

A második kapcsolatom jól

kezdődött,de el lapododott.

Elmúlt a szerelem.Ő minden

percét a barátaival töltötte,Én

meg,véletlenül összejöttem egy

fiúval.Harag Nélkül váltunk el.

Jó ismerősök maradtunk.

Nehezen ismerkedem,és még

válogatós is vagyok.

Úgy gondolom,nem akarok

férjet,szerelmet.Nagyon nem

jó,ha elvonja a figyelmemet a

művészi munkáról a férfi nem.

Bár nagyon féltékeny vagyok,

mások boldogságára,de már

nem akarok öngyillkos lenni,

és már depis sem vagyok...

Úgy gondolom,tanulok,és

dolgozok...élek...másoknak

segítek majd,és ha az Isten

is akarja,szülök egy babát.

Akit fel is tudnék nevelni.

Normális ez a gondolkodás?

Vagy nagyon beteges?

Ne haragudjon egy férfi se,

de már 3 sikertelen kapcsolat,

és több férfiak által okozott

csalódás után.Nem kérek a

férfiakból.

A nőnapot,Valentin-napot,

mindig megszenvedem.. :((