SOS! Hogy lépjek tovább? Nem tudok nem rá gondolni, nagyon hiányzik.

16 éves lány vagyok. Életem első szerelme. Minden tökéletesen alakult, kicsit félénk voltam, de ő kezdeményezett, megcsókolt. Ezután sokszor keresett, mindig mondta, hogy hiányzom neki, meg hogy kellek neki. Mivel még sosem volt senkim, kértem, hogy lassítsunk, de mivel iszonyatosan szerettem, nem kértem volna, hogy várjunk sokat, csak még nem volt meg bennem a bizalom. 1 hete találkoztunk, vele aludtam, nagyon jól éreztem magam, csókolóztunk, meg eléggé egymásba gabalyodtunk, de persze ennél több nem volt. Azt mondta nekem, hogy szeret, nagyon, hogy örül, most már csak az övé vagyok. Életemben nem voltam még olyan boldog. De ezután nem keresett. Megijedtem. Szombaton volt egy buli, ahol egyáltalán nem jött oda hozzám. Kértem, hogy találkozzunk, beszélni akarok vele. Nem akart. Megijedtem, hogy valami rosszat csináltam. Kértem mondja el, ha valamit elszúrtam. Azt mondta, csak barátok vagyunk, kérdeztem miért, mi változott meg, és az volt a válasz: "nemtudom, olyan fura." Semmi más. Azóta nem beszéltünk. Próbáltam facebookon kapcsolatba lépni vele, látom, hogy látta az üzeneteimet, de nem válaszol. Magamat hibáztatom, utálom magam :( és rá nem tudok haragudni.

Ezt már korábban is kiírtam, de ott csak az volt a kérdésem, hogy miért tette ezt velem. Most, rájöttem, hogy nagyon hiányzik. 1 hete nem beszéltünk. Nem tudom kiverni a fejemből, mindenkiben őt látom, és még mindig szeretem... Nem eszek nagyon semmit, már 1 nadrágméretet fogytam. Attól félek, soha senki másnak nem fogok kelleni. Ami butaságnak tűnhet, mert még csak 16 vagyok, de mégis ez van bennem. Mert nem vagyok az a szupermodell alkat, sem üresfejű szőke plázacica. Annyira boldog voltam vele, és most nem vagyok az. Minden nap sírok utána :( Mikor lesz jobb?