Van itt olyan ember, aki önerőből képes boldogulni?

#1 vagyok.

:D Nekem bemutatni se kell. Ott áll a buszmegállóban 1 idegen lány, odamegyek "Szia!" és 5perc mulva a számával jövök el.

Van jön szemben 1 szimpatikus csaj: "Szia! Szimpatikusnak tünsz. Mondj 3 tulajdonságot amiért érdemes téged megismerni." Egyszer modelkedő csaj erre úgy kifagyot (9/10-es lány) hogy megszólalni se tudott. Majd másodnap randiztunk 1 jót. :)

#1 ill #4 vagyok

Lemaradt:

Van hasam, kondizni se járok, sportolni se nagyon.

Én felkértem táncolni. Én egyes egyedül. Nem segített senki. Én dumáltam meg vele, hogy hazakísérem. én dumáltam meg vele, hogy másnap találkozzunk a Döbrentei téren. Ezt is egyedül találtam ki. Azt azért hozzá teszem, hogy akkor úgy volt a tánc, hogy a fiúk felkérték a lányokat táncolni. Akkor egy lány egy fiúval táncolt, és nem egy rakás csaj van a kőr közepén és vonaglik. Akkor jó volt, mert minden csaj mellé, aki táncolni akart , kellett egy srác. Így nekünk könnyebb volt, mert szükségük volt ránk, ha táncolni akartak. Aki megtanult táncolni, annak volt partnere mindig. Aki nem, az kívülről nézte a helyzetet. és irigykedett ránk. Akkor nem volt ilyen könnyű, hogy csak megbököm a fészen és kész. Akkor mindenkinek magának kellett megbökni a lányt személyesem. Nagyon kimerítő egy dolog volt. Képzeld el, hogy mindig caflatni kellett a csajok után. Nem volt ilyen jó dolgunk,hogy otthonról a jó meleg fotelből tudtunk udvarolni. Ja, nem tudom ismered azt, hogy udvarlás? Képzeld el, hogy az olyan, hogy állandóan udvariasnak kellet lenni a lányokkal, és virágot vinni neki, meg szépeket mondani róla., meg moziba vinni. Ha meg akartam csókolni a sötétben kellett, mert ott nem kapcsolták fel a villanyt. Hát ilyen sanyarú sorsunk volt.

Nagyon nehéz volt az élet ezért abban az időben. Neked már könnyű, mert segít a technika, és rögtön kapcsolatba tudsz kerülni vadidegenekkel is és megbökheted a fészen, ha akarod. Nekünk mindent magunknak kellett csinálni. Ja! Azt elfelejtettem n mondani, hogy ezért nekünk azért volt csajunk élőben. Neked?

Mondhatni tök egyedül vagyok. Család, időnként 1-2 emberrel jól elvagyok és igazából ennyi. Azt azért nem mondanám, hogy boldogulok.

Nem lenne ez gáz, ha az emberek nyitottabbak lennének. Beszélgetnének akárkivel. Kezdek erre rászokni. Akár vonat, park, suli. Mégsem találok olyan férfit aki minden szempontból megfelelne társnak és tudnám szereti legalább úgy ahogy a régit.

21/N