Miért akar mindenki kapcsolatot?

A saját példámból indulok ki. Én nem szeretnék kapcsolatot. Nem vágyom rá, nem érzem, hogy kevesebb lennék kapcsolat nélkül.

Miért akarnak sokan görcsösen kapcsolatban élni?

Boldog vagyok. Jut időm magamra, a hobbimra, a barátaimra, szórakozásra, a családomra, az egyetemre, és a saját vállalkozásaimra.

Nem érzem, hogy szükséges lenne egy kapcsolatban élnem. Semmit nem változtatna az életemen pozitív irányban. Folyamatosan mozgásban vagyok, megteremtem a saját boldogságomat. Úgy érzem, hogy egy kapcsolat korlátozna. Imádom az életet, amit élek.

Ez nem azt jelenti, hogy nem lenne lehetőségem együtt lenni valakivel. Értelmes vagyok, jól nézek ki, bárkivel tudok beszélni, könnyen nyitok az emberek felé, és tapasztalt is vagyok a nőkkel. Bármikor megkaphatok szinte bárkit, ezt tapasztalatból írom. Kihívásnak tekintem azt, hogy xy-t megkapjam, de miután a kihívást legyőztem, nem izgat a dolog tovább.

Sokan miért egy kapcsolattól, egy másik embertől várják, hogy megoldják az ő belső problémáikat? Miért akarnak görcsösen kapcsolatban élni?

Persze 30-35 éves kor után érthető, akkor megváltozik az ember értékrendje, de fiatalon szerintem felesleges.

Miért nem próbálja meg mindenki megteremteni a saját boldogságát?

Miért vetíti ki a boldogtalanságának az okát valaki másra, akit nem is ismer?

Miért gondolja azt, hogy az élete legfőbb problémája, hogy nincs senkije?

Szeretek egyedül lenni, és sosem vagyok magányos.