Lányok, számotokra ciki lenne egy ilyen helyzet, vagy inkább poénra vennétek? Hogyan reagálnátok?

Délelőtt segítettem a munkahelyemen egy lánynak kinyomtatni pár dolgot, és nyomtatáskor megkérdezte, hogy "mit válasszak?" (bizonyos opciók közül). Erre azt mondtam, hogy "engem", mire ő nevetett egy jót. Aztán jött az anyukája is, és kérdezi tőlem, hogy "mit mondtál te a lányomnak?". Mondtam, hogy "semmi rosszat, miért is lenne rossz, hogy engem válasszon?". (Egyébként falubeliek, ismerem őket, a lány anyukájával is jól el tudunk hülyülni.) Aztán kérdezte a lányát, hogy be tud-e majd menni a házba. A csaj mondta, hogy az apja kulcsa megvan, de az övé nincs. Erre azt mondtam, hogy azért, mert nekem adta. A lány megint nevetett egy nagyot, de közben a tenyerébe rejtette az arcát. Hozzátettem, hogy majd meglátogatom, ha hazamegy, mire az anyja közölte, hogy akkor majd azért napközben haza fog nézni. Szóval így poénra vettük a dolgot, de nem tudom, a lány hogyan élte meg. Szerintetek lehet, hogy ez ciki volt neki? Ti mit tettetek volna? (Olyan 18-19 körül van, barátja szerintem még nem volt, és lehet, hogy emiatt kicsit kellemetlen volt számára az ilyesmi, de amúgy tök lazán állt a dolgokhoz, jókat nevetett mindenen. És persze nem csúnya lány, kicsit ki is használtam az alkalmat, hogy évődjek vele.) Csak kíváncsi lennék, ki hogyan él meg hasonló szituációkat, ki érzi/érezné magát esetleg kényelmetlenül pl. valamelyik szülője előtt stb.