Miért van ennyi szerencsétlen, önsajnáltató ember, aki senkit se képes összeszedni magának, és csak panaszkodni tud?

Komolyan már annyira unom.

Pl. van egy barátnőm.Lassan 23éves,még SOHA nem volt még senkije.Szüz még,pedig már nagyon elvesztené.

Egyfolytába siránkozik,hogy nincs senkije.

Mindenhez negativan áll hozzá.Nem mosolyog.Már attól menekülnek a pasik szerintem ha ránéznek,olyan mogorva arckifejezéssel járkál a világba.

A külseje persze nem érdekli.Elhizott,állandóan eszik,az öltözködését le.zarja,az arca pattanásos,a bőre nem szép,de persze 0 smink,vagy egy normális frizura.Mert minek az,pedig sokat dobna rajta.

Úgy kell elrángatni mindenhová,de ha pl. elmegyünk szórakozni,ott is savanyú, unott fejjel ül,mert tuti nem tetszik neki valami.Pedig már mindent megtettem,hogy feldobjam és verjek belé egy kis életet.

Hiába próbálkoztam évekig mindennel,finoman hatni rá,hogy próbáljon meg nyitottabb,optimistább lenni,mosolyogni,változtatni a külsején,akármi,csak ő van megsértödve a végén.Azt hiszi magáról,hogy tökéletes és csak szerencsétlen pasi téren.Nem veszi észre,hogy csak ő tehet róla,hogy nincs senkije.

Ja ráadásul nagyon válogatós is,mindig a legjobb pasik kellenének neki.Nemegyszer volt,hogy egy átlagos kinézetü fiúnak tetszett,de ő visszautasitotta,mert nem elég helyes stb.Ja meg legyen a pasi gazdag is,legyen autója,vigye ide-oda stb.ezt is hallottam már tőle.

És ez csak egy példa volt,mert annyi ilyet látok élőbe,meg pl. ezen az oldalon..

És persze mindig a világ,meg a másik nem a hibás,a szánalmas,a romlott, a defektes...sose az illető csinál valamit rosszul.

Tudom én is jó s.emét vagyok,hogy most ilyeneket irtam a barátnőmről,de már annyira elegem van.Évek óta próbálkozom,meg sajnálom,de már ott vagyok,hogy az egészet belevágom a képébe.Bár szerintem az se érne semmit.

Most komolyan mit lehet vele még kezdeni?Sajnálom,hogy ilyen rosszul alakul az egész fiatalsága és egyre jobban befordul.Nem értem az ilyeneket és egyre jobban elegem van ebből az önsajnálatásból is. :S