Hiányzok neki. Mit tegyek, változtassak a felfogásomon?

Volt egy rossz időszakunk (nem is olyan rövid), engem nagy csalódás ért (de azért vágytam rá és szerettem), és habár már béke van, még mindig félénk vagyok és megesik, hogy nem is merek vele kapcsolatba kerülni, beszélni, stb. Pedig minden rendben van már, nem csak bocsánatot kértünk egymástól, de ő annyit szeretget amennyit csak bír - próbálja visszapótolni, amit "elvett"... Én meg még mindig félek, és kiver a víz néha a gondolattól, hogy kontaktust létesítsek vele. A délután folyamán felhívott és megmondta, hogy "hiányzol". Tudom hogy nehezére esett, mert ismerem, nehéz neki az érzelmeit kifejezni. És mégis felhívott, kérdezősködött, hogy mi van már velem, stb... Erre én meg nem nagyon tudtam mit reagálni sajnos. Röpülnöm kéne az örömtől, vagy a szerettől, de nem érzek, nem éreztem semmi ilyesmit. Természetesen örülök a fontosságomnak, de mégsem vagyok képes érzelmeskedni, "heveskedni" többé. Olyan, mint mikor tudod, hogy szól a csengő, de nem hallod meg... És a nélküle eltöltött napokban egyébként hiányzik Ő, de olyan vagyok, mint aki belecsüggedt, beletörődött a saját magányába...

Szóval szerintetek most mi van? Nem akarom elveszíteni... Vagy szerintetek ez így helyes? Mit tegyek?