Szemétség, ha az ember nem akar barátkozni, vagy jogos és elfogadható?

Tehát ha van valaki, aki iránt vonzódom, és miután ezt tudtára adtam, csak barátkozni akar, akkor mennyire szemét dolog ezt megtagadni?

Mi van akkor, ha a baráti viszony már hosszabb távon létezett, de elviselhetetlenné vált számomra, és ezért döntöttem úgy, hogy vagy legyen több, vagy ne legyen semmi?

Ha az én szemszögemből nézem, akkor nyilvánvalóan jogosnak tűnik, hogy nem akarok szenvedni. De a másik oldalról nézve már biztos nem ilyen egyértelmű a dolog. Elvégre az illető számára csak úgy hirtelen előáll ez a helyzet, és tönkreteszi a számára teljesen jó és optimális állapotot.