Szerelmes vagyok egy sokkal idősebb (hatvanas) pasiba - bevalljam neki?

már tud róla! ittvan egy kérdéssel alattad.

Ne. Keress korban hozzád illőt. Egy ilyen kapcsolatnak semmi értelme. Nem fogja tudni megadni neked, amire vágysz és ezzel hosszútávon csak mindkettőtöknek fájdalmat okozol. Ui: az apakomplexus nem egyenlő a szerelemmel.

Rövid távon. Mire vágysz? Egy olyan életre, ahol vagy nem lesz gyereked és a párod úgy érzi majd ez az ő hibája, elrabolja előled az életet, amit élned kéne vagy az apa nem éli meg, hogy felnőjön a gyereke? Egy olyan életet, ahol folyamatosan lenéző pillantások követnek, elítélnek? (mondani könnyű, hogy nem érdekelnek mások az életben hidd el ez meg is betegíthet)és vajon, ah te bírod is neki is ezt kívánod? Egy olyan életet, ahol szépen lassan végignézed, hogy a szerelmed összeaszik és egy idős öregember lesz? Egy olyan életet, ahol a szexuális kapcsolat lassan szintén csak emlék lesz? Szerinted ezeket a változásokat ő, hogyan viselné? Úgy gondolod nem lenne lelki ismeretfurdalása?

Látom az ész érvekre nem reagálsz. Én is sok mindenre vágyom, de közben gondolok másokra és a jövőre is. Az élj a mának szép mondás, csak nem bizonyos kor felett és nem úgy, hogy másokat is befolyásolsz vele. De a te dolgod. Én elmondtam a véleményem.

Mert logikus gondolkodású, felnőtt ember felfogja, hogy az élet véges és, hogy fölösleges egymást akkora fájdalomnak, megalázásnak kitenni, amivel egy ilyen kapcsolat jár. Hagyhatnád békében leélni és megöregedni. A feltevésedre reagálva nő vagyok és a szívem szakadna meg, ha végig kéne néznem, ahogy egy apakomplexussal túlfűtött, önös érdekek által vezérelt kis fruska(ezt nem bántásból) nevetség tárgyává teszi, nem hagyja méltóságban, békében megöregedni az édesapámat. Látod itt a korosztályok között a különbség. Számodra a szerelem és a vágy bőven elég ahhoz, hogy mindent csak kifogásként kezelj, felelősségvállalás, együttérzés, gondolkodás nélkül. Mellesleg a kérdés feltevés, ha már úgyis tudod mit szeretnél tenni teljesen fölösleges.