Van a családotokban fekete bárány?

Többen vagyunk testvérek, és úgy érzem nagyon nem hasonlítok a testvéreimre. Természetesen nem külső adottságokról beszélek, sokkal inkább belső értékekről. Mindegyik testvérem mindig a tanulásra, és a jövőjükre koncentrált, ezzel ellentétben én mindig a mának éltem, mondhatnám úgy is, hogy nem igazán érdekelt más mint a nők, a pia,a szórakozás. Természetesen imádom a családomat, számomra mindig ők lesznek az elsők, bármi is történjen, de rossz érzés, hogy nem tudják elfogadni, hogy én egyszerűen más vagyok mint ők. Szeretnek ők is engem, de akárhányszor találkozunk, vagy a szemükbe nézek, látom azt hogy mit gondolnak. Szerintetek 25 éves kor felett lehet még változtatni? Vagy lehet hogy nem is kéne változnom, sokkal inkább összeülni velük, és megpróbálni elmagyarázni nekik, hogy teljesen másképp látom a világot mint ők!?