Csak én látom így?

Nekem nem tudnik normalisnak h 14-15 eves lanyok 20+ fiukkal jarnak mivel mindketto mast akar, es maskep latja a vilagot.

De peldaul normalisnak tunik az h egy 20+ lany egy 30+ fiuval jarjon. Ebbol sok peldat ismerek szemelyesen es minden rendben koztuk.

14-16 évesen tudod mit kéne akarnia? Azt, hogy tudjon egyetemre menni és normális élete legyen, barátokat szerezzen stb. Ehelyett mit akar? F.szt, f.szt, f.szt egyre nagyobb és nagyobb, több és több f.szt. Ismerek olyan 16 éveseket akik már az egyetem utáni külföldre költözésüket tervezgetik és ennek ellenére semennyire sem mondják magukat érettnek. Persze ezek a ringyók f.szban mérik az érettséget, 100 fölött már vagy valaki!

Érdekes nekem 16 évesen nem az volt a célom, hogy mindenkit megkúrjak, lehet én vagyok a félreb.szott gyerek.

20f

"Tényleg ennyire meg van marhulva a világ, hogy a 14-15 éves lányoknak 20-on éves barátaik vannak?"

Réges régen negyvenes fickókhoz adták őket férjhez a saját szüleik. Szerintem az sem volt jobb. Régen is csak a tiltás miatt működött másképp, nem a világ marhult meg, csak most itt a tükör: így működünk mi, emberek. Ideje végre valahára szembenézni vele és megtanulni kezelni.

"És miért ne tilthatnák meg a gyereküknek az ilyen jellegű kapcsolatokat? "

Megtehetik, de nem érdemes, sőt: nagy butaság. Az önálló akarat és felelősségérzet kifejlesztésének módja, hogy nem te mondod meg mit csináljon a gyerek. Ő követi el a hibáit, és ő is viseli a felelősséget. Egyik kedvenc közhelyem: ha tiltva nevelsz, csupán hazudni tanítasz.

"A kedvencem az, amikor egy 18 éves csitri, 'Én már felnőtt vagyok!'" -

Teljesen igazad van. Ellenben te másmilyen voltál 18 évesen? Én nem. Én is azt gondoltam, már mindenhez elég felnőtt vagyok, és mindent tudok a világról, amit tudnom kell. Egyszerűen az első jele, hogy kezdesz érteni valamihez, hogy azt hiszed, nem értesz hozzá. Ők még nem itt tartanak.

Ha te 18 évesen úgy gondoltad, hogy még sehol sem vagy a szüleidhez, akkor vagy túlságosan mereven neveltek, vagy pedig megvolt a boldog gyerekkornak az az eleme az életedben, hogy olyan szüleid voltak, akikre még 18 évesen is fel tudtál nézni. Nekem sajnos nem adatott meg ez, nem véletlen voltam teljesen meggyőződve arról, hogy okosabb vagyok, és ne szóljon bele az életembe senki.

"Ma már úgy látszik, hogy a gyerek csinálta a szüleit, azt ők meg azt csinálnak, amit akarnak; lekvár keveri a nagymamát. "

Neeem-neeem. Ezt nem értik meg nagyon sokan: ezek a gyerekek is a családi életük miatt ilyenek. Én sem azért voltam megbízhatatlan utcagyerek, mert a mai világban nevelkedtem, hanem mert a családom olyan volt, amilyen. Anyám sem bírt velem, de amikor sz*rházinak nevezett, legalább hozzátette, hogy ő nevelt ilyenné, mert ebben jó sok igazság is volt. A párommal megismerkedve egy más világba csöppentem. Az ő családja sem egyszerű eset, de a hibáik ellenére NAGYON fel lehet nézni emberileg a szüleire. Sem ő, sem a nővére nem lettek ilyen dühös és önfejű ribik. Ennek egyszerű okai vannak: hihető és stabil értékrendet kaptak otthon, és a szüleik nem az antipéldát biztosították nekik.

"20+ lány 30+ fiú is csak akkor mehet, ha mindkettő normálisan dolgozik. Ez így van rendjén."

Teljesen egyetértek abban, hogy a szülőnek igenis joga van a gyereke döntéseibe beleszólni, ameddig otthon lakik, de ne essünk túlzásokba! Ha valamit visszataszító szülői felfogásnak tartok, az az eltartottsággal való zsarolás (amíííg az én kenyerem eszed). Magam is sokat hallgattam, és ott álltam 13 évesen, épp csak serdülő bajuszkával, hogy én most erre mi a f*szt mondjak? Hol szerepelt az én döntésem abban, hogy az ő kenyerüket egyem?

""A kedvencem az, amikor egy 18 éves csitri, 'Én már felnőtt vagyok!'" -

Teljesen igazad van. Ellenben te másmilyen voltál 18 évesen? Én nem. Én is azt gondoltam, már mindenhez elég felnőtt vagyok, és mindent tudok a világról, amit tudnom kell. Egyszerűen az első jele, hogy kezdesz érteni valamihez, hogy azt hiszed, nem értesz hozzá. Ők még nem itt tartanak.

Ha te 18 évesen úgy gondoltad, hogy még sehol sem vagy a szüleidhez, akkor vagy túlságosan mereven neveltek, vagy pedig megvolt a boldog gyerekkornak az az eleme az életedben, hogy olyan szüleid voltak, akikre még 18 évesen is fel tudtál nézni. Nekem sajnos nem adatott meg ez, nem véletlen voltam teljesen meggyőződve arról, hogy okosabb vagyok, és ne szóljon bele az életembe senki. "

Az a baj, hogy itt kiragadtad a szövegkörnyezetből ezt a mondatot.:) Egyetértek veled, mert igazad van, én sem voltam jobb ennyi idősen, viszont, ha én ilyet mondtam, azért kaptam is... Azért írtam, hogy én bizony megtépném a lányomat, ha arról lenne szó, mert engem is megneveltek annak idején, úgy érzem, meg is lett az eredménye. Én még 17 éves koromban kaptam nyaklevest, mert kimaradtam úgy éjszakára, hogy nem szóltam, pedig igazából barátnőmnél ültem és pofáztunk... Rossz tinédzser voltam, de mégsem olyan mint a maiak, mert ha így lett volna, én már el lennék földelve valahol a kertünk végében.:D Ennek ellenére visszagondolva nem azt látom, hogy anyum egy szadista állat volt, hanem felnőtt fejjel azt gondolom, hogy bizony megérdemeltem azokat a pofonokat... És imádom a szüleimet.:)

Annyi a lényeg, hogy igen, én is ilyen voltam, de engem hamar visszatereltek a vágányra, ha nagyon elszaladt velem a ló. Igazából tényleg az a baj, amit írtak előttem is, hogy a szülők b.sznak nevelni a gyereküket.

Mellesleg én ilyeneket soha nem engedtem meg magamnak, mint amik itt fel vannak sorolva, tehát végül is nem, mégsem ilyen voltam 18 évesen...:)

"Sztem meg pont h nagyon nem tudják h mit akarnak csak csinálják amitől azt hiszik h vagányak lesznek meg húúúúú de felnőttek. Az sem igaz h milyen sokat tudnak a szexről. Max annyit h be kell tenni meg a végén kivenni."

Ha nem mozogsz ilyen körökben, könnyű elhinni ezt a hamis állítást, pedig sokan ebből a korosztályból pontosan tudják, mit is akarnak és hogyan érjék azt el. Hogy a "bezzeg az én időmben" emberek miket gondolnak, az voltaképpen lényegtelen, mert nincsenek benne ezeknek a csajoknak a mindennapi életében.