Mit tegyek? Egymagam vagyok!

15-én kezdődött az,hogy hozzá csapódtam pár ismerősömhöz,így alkotunk egy társaságot,és minden nap a megszokott helyünkre mentünk,megismertem új embereket,megtetszett egy fiú...Boldog voltam,semmi gondom nem volt,jól teltek a napjaim,végre éreztem,hogy "élek".. Azon a héten még vasárnap összevesztem a fiúval aki tetszik,kibékültünk de semmi se a régi már.. Akkor a társaságomban az egyik srác rám hajtott,megmondtam,finoman,hogy nem akarok tőle semmit,és még fel volt háborodva,hogy merek neki nemet mondani... Kerültem a társaságát.. Akkor a kiszemelt sráccal megint összekaptunk,kibékültünk...De az a vasárnapi nap óta nem láttam...Akkor múlthéten a kutyámnak epilepsziás rohamai voltak,most először,akkor azzal orvoshoz rohangálni,anyu eltörte a lábát,apu halálra dolgozza magát,én kifestettem itthon a lakást,és takarítottam intéztem az új sulit,anyuról,a kutyámról is gondoskodtam,stb.. Mikor egyik ismerősöm hívott és mondtam,hogy én mától lehet ráérek akkor szóhoz se jutottam,de ellettem mondva minden hülye p*csának,hogy én lesz*arom,hogy ő behív a városba stb meg,hogy én két hete voltam bent utoljára holott akkor volt a 4.napja,hogy nem mentem a városba be,és akkor mondtam,hogy nekem ebből elegem van tűnjön el a életemből mert nekem ez nem kóser,hogy el se tudom mondani mi miatt nem érek rá ő meg elhord mindennek..Senkim nem maradt akivel kimozdulhatnék,se barátom nincs,a barátaim hát ilyenek,osztálytársaimmal rosszban vagyok... Senki se ér rá de én mindig érjek rá,nem tudom.. Pár órára ki szeretnék mozdulni de társaságban mert bekattanok a négy fal közt..