Ti sem szerettek a barátokkal lenni, ha igazán szerelmesek vagytok?

Szerintem ez nem normális,de én úgy vagyok vele,illetve immár már másodszor vagyok annyira szerelmes,hogy CSAK a szerelmemmel akarok lenni,és ha nélküle kell bármit csinálnom,akkor csak szenvedek... A barátokhoz sincs sok kedvem,mert helyettük inkább vele lennék,vagy legalább Vele csetelnék,ha már együtt épp nem lehetünk. És elég idegesítő,mert nem akarok rossz társasága lenni a barátaimnak,de egyszerűen csak rajta járnak a gondolataim,nem is érdekel semmi,ami nem Ő. Most még össze sem jöttünk (az se biztos,h összejövünk,nem tudom),de nagyon belezúgtam a srácba,és holnap találkozom egy fiúbarátommal,vele leszek egész nap,és nagyon nincs kedvem hozzá,kicsit félek is,h végig fogom szenvedni az egészet és ez rosszul fog neki esni. Mit lehet ilyenkor csinálni?? Nem akarok rossz barát lenni. És tudom,h szükség van rá,h a barátokkal is töltsek időt,ne mindig csak a szerelmemmel. De mégis hogy érezzem jól magam nélküle is?:( Másokkal is van ez így? Normális ez? :D

19/L