Jó ötlet lenne beavatni az egyik barátnőmet a dologba? Vagy inkább hagyjam ki belőle? Már ötletem sincs, mit tehetnék.

Előre leszögezem, hogy nem vagyok egy kezdeményező típus. Nem tehetek róla, nekem ez nem megy. Mármint az, hogy konkrétan én tegyem meg az első határozott lépést egy fiú felé. Még ha nagyon kéne, talán meg tudnám tenni, de az meg nem én lennék, és ha már az elején megjátszom magam, az régen rossz.

Tetszik egy srác. Talán én is tetszem neki, de nem vagyok benne biztos. Legalábbis többször észrevettem már, hogy néz, rám mosolyog, szoktunk beszélgetni, viccelődni. Én is szoktam a szemébe nézni, mosolyogni rá. Kedves és figyelmes velem, de nem lépett még mindig.

Türelmes típus vagyok, de ezt már nem bírom idegekkel. Én nem merek határozottan kezdeményezni, ő sem lép, így nem tudom, mi van. Még csak pár hete ismerjük egymást, ez igaz, de azért léphetne.

Az egyik közös barátunk, egy lány a múltkor azt mondta a fiúnak, amikor segítséget kért, hogy engem kérjen meg (név szerint említett engem). Ezek után elgondolkoztam rajta, hogy talán tudhat valamit, amit én nem. Amiben segíteni kellett, én annyira nem is vagyok ügyes, sőt, mégis engem ajánlott.

Már nem tudom, mit tehetnék még. Kedves vagyok vele, a szemébe nézek, mosolygok rá, ahogy ő is megteszi ezeket velem, de nem lépünk tovább. Én félek kezdeményezni, ő sem teszi valamiért. Arra gondoltam, talán beavatnám ezt a lányt abba, hogy tetszik nekem a fiú, hátha tud nekem segíteni. Végül is, már évek óta jó barátok, ismerik egymást elég jól és én is bízok a lányban.

Szerintetek jó ötlet lenne? Vagy mit tanácsoltok? Mit tegyek?