Mikor leszek szerelmes?

Te biztos egy lúzer pasi vagy.

Vajon miért mindig a lúzer pasik állítják azt hogy szerelmesek akarnak lenni?

Szia!

Tudod, amit most kijelentettél, hogy szerinted egy darabig biztos nem leszel szerelmes, nagyon relatív. Nem tudhatod hogy mikor és hol fogsz összefutni az illető személlyel.

Egy húsboltban? Egy aluljáróban? Vagy épp az órásüzletben? A jövő úgyis elhozza. De befejezem inkább a nagyon fellengzős gondolatokat: Honnan tudod, hogy NEM akarsz szerelmes lenni, ha még nem próbáltad? Egyébként pedig az ember nem tudatosan lesz szerelmes,nem akarat kérdése, hanem egyszer csak megérzi... Észreveszi magán. És hidd el, tudni fogod, hogy most ez a szerelem. Amikor folyton ő jár a fejedben, meghalnál a csillogó szeméért, vagy a mosolyáért, vagy ahogy egyszer rád nézett... titkon mindig őt figyeled. (legalábbis én ilyen vagyok, ha szerelmes vagyok :) ). És igen, aki még nem érezte magát szerelmesnek, az elképzelni sem tudja, hogy vajon mi a francra lehet jó a szerelem. És ha szerelmes leszel, nem azon fogsz gondolkozni, hogy mit tudnál csinálni egy kapcsolatban a másikkal, hanem mondjuk azon, hogy mit SZERETNÉL csinálni a másikkal. Ezt pedig mindenki maga dönti el. Te is! Miért írtad hogy MÁR 23 vagy? Szerintem szerelmesnek lenni sohasem késő. Ki tudja,lehet hogy holnap fogod megpillantani Őt, de lehet hogy holnapután, vagy az elkövetkezendő 10 percben, vagy egy hónap múlva.. Ez azt hiszem érthető :D

Így a végére pedig remélem nem fogsz haragudni, de elmesélek egy történetet, ami velem esett meg:

Gyakran látogatom a Facebookot, és az ilyen: Dreamworld *-*; Just love ♥; meg ilyen oldalakon láttam sokféle posztot, miszerint: Úgy fáj...; Nem tudom elengedni..; egyszóval olyan lányoknak/fiúknak szólókat, akik csalódtak a szerelmükben, vagy épp szakított velük a másik. Én pedig (mivel még soha nem estem át ilyenen, nayg bőszen kijelentettem: Ugyanmár!! Velem ez soha nem fog megtörténni, nem fog érdekelni... De aztán jött a nyár: Szóval eljött hozzánk New York mellől (Maine államból) egy 22 éves, nagy barna szemű, alacsony egyetemista fiú (vagy férfi ? :D ), z ingyenes angol nyelvtanfolyamra. Ő volt a lektor. Na a lényeg az, hogy fokozatosan rájöttem, egyre többet bámulom a mosolyát, a szemeit. SZerelmes lettem. És amikor az egyik csoporttársam egy viccet mondott enkiés azon együtt nevettek, iszonyúan féltékeny lettem. S már azon is feldühödtem, ha egymás mellett láttam őket sétálni ( volt hogy kint tartottuk az órát). Otthon pedig teljesen rossz kedvem volt, magamba zuhantam. Rájöttem hogy hülye voltam, mert kijelentettem, hogy velemiylen úgysem fog megtörténni. És tessék! Száz szónak is egy a vége: gondolj csak erre a történetre, amikor újra felteszed magadban a kérdésedet.

Remélem nem voltam nagyon unalmas, és segítettem egy kicsit neked. :)