Hogyan mondjam el az érzéseimet egy teljesen reménytelen szerelmi helyzetben?

Van egy tündéri lány, aki már közel 1 éve tetszik nekem, sőt mostanra teljesen beleszerettem. Sajnos ezzel el is kezdődik a probléma a dologgal kapcsolatban. Ugyanis ha létezik a világon reménytelen és soha viszonzásra nem találó szerelem, akkor ez biztosan az. Kezdődik azzal az egész, hogy már majdnem 4 éve osztálytársak vagyunk, és mindenki tud mindent a másikról, vagyis az én esetemben inkább senki semmit rólam, csak a hülye, rendkívül hamis szterotípiák alapján ítélnek meg (legfeljebb annyi igaz ezekből, hogy elég csendes és nehezen megnyíló ember vagyok, de ez is csak a társaságtól függ). Pluszban itt van a lánynak a kialakulóban lévő kapcsolata, és hát lássuk be, annak a másik srácnak ezerszer nagyobbak a győzelmi esélyei...

Éppen ezért gondoltam arra, hogy mivel veszítenivalóm (és lássuk be esélyem is!) a nullával egyenlő, ezért majd Karácsonyra küldök neki egy levelet, amiben a legutolsó részletig mindent elmondok neki, olyan mélyen, ahogyan érzek iránta. Abban szeretnék valami támaszt kapni, hogy úgy vázlatosan mi legyen ebben az üzenetben: mindenképpen bele kell írnom, hogy mennyire fontos nekem, őszintén bevallani neki az érzéseimet, meg azt is, hogy már nem bírtam tovább visszatartani magamban a dolgot, és valami jó erőteljes példákkal azt is éreztetnem kellene vele, hogy én még ha belepusztulok is, ő soha nem fog szeretni engem (még mielőtt bárki leírná: nem, ebben a helyzetben AKKOR SINCS SEMMI REMÉNY!) Csupán valami érzelmes és mély módon szeretnék vele közölni mindent, úgy hogy legalább őt is megérintetse egy pár percre az a levél...