Mit tegyek, ha nem látok mást, mint Őt?

Szia. En is hasonlo helyzetben vagyok. Egyszeruen senki mas nem lenne jo csak ő..dehat mar sok eselyt adtunk a kapcsolatunknak es megsem mukodott, tovabb kene lepni de nem megy. Sajnos ez ilyen szar helyzet :-( Biztos amugy hogy nem lehettek egyutt? Vagy egyaltalan egyutt voltatok? vagy csak viszonzatlan szerelem volt?

22/L

Ez egy anonim oldal, kérdező... még ha egész egyedi is az oka, itt felteheted, névtelenül! [amit máshol nem mertél... itt megkérdezheted!], mondja az oldal címe. Lehet, hogy csak Te látod úgy, hogy sosem lehet semmi. Ezért aztán kíváncsi lennél egy olvasás erejéig, akár privátban, hogy mi lehet az.

22/F

Szia! Lehet, nem igazán lesz hasznos a válaszom, de én is hasonló helyzetben voltam, vagyok.

Még 2009-ben ismertem meg egy fiút, akivel nagyon jó barátok lettünk, és utána sülve-főve együtt voltunk. Bizony történtek köztünk dolgok, meg alapból nem úgy viselkedtünk, mint két barát, inkább úgy, mint egy pár, de soha nem feküdtünk le egymással és nem is jöttünk össze.

Egyszer nem bírtam már tovább, és elmondtam neki, hogy szeretem. Ő azt mondta, nagyon fontos vagyok neki, de csak barátként, és nem akar elveszíteni, különleges ember vagyok az életében.

Teltek az évek, volt, hogy összevesztünk és hónapokig nem beszéltünk (pont ezért, mert én szerettem, ő meg engem nem), de valahogy mindig visszataláltunk egymáshoz és ugyanolyan jó volt továbbra is, mint azelőtt.

2012 tavaszán-nyarán váltunk szét végleg. Azóta nem beszélünk, egy levélváltásunk volt talán. De a mai napig hiányzom neki (visszahallottam) és érzem is, ha véletlen összefutunk, hogy még mindig nem közömbös irántam, szóval a kötődés megvan.

Nekem egy éve sikerült a régóta tartó depressziómból kilábalnom, így már tisztán látom, mit rontottam el vele kapcsolatban, hogy mennyire önbizalomhiányos voltam, birtokló, fojtogatón ragaszkodó - nem voltam önmagam. Bánom, hogy ilyennek könyvelt el, mert azt gondolom, ha ezek nincsenek, szeretett volna. Erről beszélt is egyik barátnőmmel, hogy ez az egyetlen, ami a baja volt velem. Én a mai napig szeretem őt, most már önzetlenül, távolról, már nem olyan fájón, de szeretem. Megtetszenek mások, de semmi komoly. Volt egy párhónapos kapcsolatom is, de nem működött. Mindenkiben őt keresem. Senkivel nincs meg az az összhang, ami vele volt, hogy befejeztük egymás mondatait, imádtunk bármit együtt csinálni, ugyanolyan őrült volt, mint én... Hiszem azt, hogy ha dolgunk van még egymással, akkor a sors egymás útjába sodor minket.

Szóval jó kérdés. Szerintem ez az egyetlen dolog a világon, amire nincs gyógyír. Majd elmúlik, ahogyan jött, talán... Én ismerkedős típus vagyok és sokat járok el a barátaimmal, rengeteg hobbim van, élem az életem, udvarolgatnak is fiúk, de semmi sem segít. Attól ő még ott van belül, kiszakíthatatlanul. Sokat teszem fel mostanság magamnak a kérdést, vajon lehet-e egész életben egy embert szeretni. Nem tudom, olyan fiatalok vagyunk még. Igaz, én már négy és fél éve őt akarom, ami nem kevés idő.

Sok erőt kívánok neked, és bár nem tudom, mennyi ideje tart ez az egész, de remélem, mégis beteljesül, ha pedig nem, akkor hamarabb el tudod őt felejteni, mint én.

Bocsi, hogy ilyen sokat írtam, de hátha valami használható lesz benne. Ha gondolod, szívesen meghallgatom én is a te történeted akár itt, akár privátban. Minden jót! :)

20 és fél:D/L