Ronda vagyok, mint a bűn, nem találom a helyem a világban, valaki hasonló érzésekkel?

Nem emlékszem, hogy kiírtam volna ezt a kérdést...

MÁR SKIZOFRÉN IS VAGYOK?!

Srácok? Ti mit gondoltok?

Én is így éreztem magam sokáig, azt hittem, hogy soha az életben nem lesz senkim. Rettentő ocsmánynak láttam magam, ez azóta sem változott sokat, de azért kezdem magam elfogadni. Több éve van már párom, akivel nagyon szeretjük egymást és aki vonzónak tart.

Itt a gyakorin a huszonéves vagy idősebb akaratokon kívül szűz emberek kérdésein egyébként mindig csodálkozom (tudom, hogy ez nem az a kategória), mert a gimiben nálunk a lehető legcsúnyább fiúknak is volt párja (nem bombázók, de azoknál a fiúknál szerintem szebb lányok), egyiküknek több is, két másik fiúnak pedig több éves komoly kapcsolata. Lányokból is a legcsúnyábbaknak akiket ismerek, több éves kapcsolatuk van teljesen helyes srácokkal. Plusz itt vagyok ugye példának én is :D. Tudom, hogy ez azokon nem segít, akik mégis ilyen helyzetben vannak, de én többek között ezek miatt a példák miatt úgy érzem, hogy semmi sem lehetetlen :)) A hozzáálláson meg az elvárásokon viszont lehet, hogy kell egy kicsit változtatni, meg lehet látni a szépséget sok emberben.