Mennyire szánalomra méltó ez a viselkedés?

Olyan szerencsétlennek,rondának,selejtnek érzem magukat hozzájuk képest és ők is biztos ezt gondolják rólam,mert kerülik a legkisebb kontaktust is velem(pl.szem,köszönés).Egyben irigylem őket,hogy olyan tökéletesek és nagyképűen viselkedhetnek,senki nem fog beszólni nekik,sőt ajnározzák őket és sikeres,boldog életük van,minden ruha tökéletesen áll rajtuk és ráadásul ítélkezhetnek emberek felett,pl. csomó fiút elutasítanak,megaláznak és ez nekik természetes.Sajnos egész életemet végigkíséri ez,csinálhatok bármit én örökre ilyen ocsmány kitaszított,jelentéktelen lúzer senki maradok,egyszerűen így születtem és ez a sorsom,míg ők eleve szépek és boldog,sikerekkel teli életre vannak predesztinálva.

A középkori feudális Európa nemes-paraszt viszonyához tudnám ezt hasonlítani.Ott a nemes,vagyonánál,származásánál fogva a parasztok fölé emelkedett,kikövezett út vezetett számára a jó élet felé,míg a paraszt csak nagyon kivételes esetekben,jó adag szerencsével kerülhetett feljebb,erre alig lehet pár példát mondani a történelemből.

Most már nem a vagyon,származás,hanem a külső uralja a világot.Annak lesz jó élete,aki szép/jóképű,helyes,jó arányokkal rendelkezik,a többiek mehetnek a kukába.