Ez jó hozzáállás?

Nagyon szeretnék egy kapcsolatot, szeretnék szerelmes lenni. Még sosem jártam senkivel, tapasztalataim vannak, kb. fél éve volt egy időszakom, amikor bulikon megismert pasikkal "szórakoztam", nem szexeltem velük, de minden más volt. De ez régen volt, azóta nem is volt semmi ilyesmi, megváltoztam. Tény, hogy nem vagyok egy prűd lány, de rájöttem, hogy ez így rossz, és azóta tényleg azon dolgozom, hogy kész legyek egy kapcsolatra. Önbizalmam van, mások és szerintem is szép vagyok, és ami hiba, próbálom kijavítani. Míg pl. 1-2 éve depressziós, önsajnáló ember voltam, akkor tényleg mástól vártam, hogy szeressen, ahelyett, hogy magamat szerettem volna. De ez megváltozott, kiegyensúlyozott vagyok, többnyire felszabadult, békében vagyok magammal, szeretek egyedül is lenni, tehát nem "menekülni" szeretnék egy kapcsolatba. Vannak barátaim, erős személyiség vagyok, de egy "átlag közösségben" elütök a többiektől, mert sokkal szabadabban neveltek (vagy inkább sehogy, mindenre magamat kellett rávezetnem, tapasztalnom). A személyiségem kissé ellentmondásos, egyszerre vagyok pörgős, bulizós, szabad(os), és befelé forduló, meg nem értett különc (imádom a művészeteket, többet gyakorlok én is, de most nem fogom elvont művésznek titulálni magam). Sokkal műveltebb és érettebb vagyok, mint a kortársaim ezért van egy erős felsőbbrendűségi érzésem, flegma vagyok és kicsit túl őszinte, szókimondó, de ez a felsőbbrendűség egyáltalán nem látszik, ha olyan emberekkel vagyok, akik olyanok, mint én.

Sokkal idősebbnek nézek ki a koromnál, és idősebbekkel jobban elvagyok (fiúkkal és lányokkal is).

16L

Nem tudom, mit kéne csinálnom. Azt mondják, ha azt csinálod, amit szeretsz, boldog vagy, békés, akkor az látszik rajtad és előbb-utóbb "megoszthatod" ezt valakivel.