Éreznie kell valamit nem?

Van egy fiú, akivel 2011 óta ismerjük egymást és azóta összejárunk. Nekem ő az első mindenben. Nagyon szeretem, bár már mostanság kezdem azt érezni, hogy a szerelem inkább erős szeretetté alakult. Amiért feltettem a kérdést: szinte 90%an lebontotta előttem a falát, amit maga köré vont megismerkedésünkkor. Az első egy évben szinte semmit sem volt hajlandó elmondani a családjáról, csak a legfontosabb dolgokat. Aztán ahogy telt az idő, beavatott a múltjába (elég rázós gyermekkora volt), láttam sírni, ami nagyon fájt. És lehet, hogy gyerekesen fog hangzani, de már főztünk, sütöttünk együtt, múltkor hozott nekem a főztjéből, meg kedveskedett is kisebb ajándékkal. Tudni kell róla, hogy imádja az okostelefonokat, a számítógépe szent és sérthetetlen volt kezdetben, ma már ő enged oda játszani (mert imádja a swatot, need for speedet stb), meg a telefonját is használhatom (persze nem szoktam). Amikor kiment külföldre dolgozni - életében először - skypeon keresztül mondta, hogy hiányzom neki, rám állította a legjobb barátait, hogy vigyázzanak rám és egyikük mondta, hogy nem vagyok teljesen közömbös a számára, úgy mint mikor 2012 január (a találkozás szilveszterkor volt) első hetében megbeszéltük ezt a fajta kapcsolatot, amibe csak azért mentem bele, hogy vele legyek. Ő 21 én 20 éves vagyok, mindketten tanulunk. Pár napja nálam aludt, szinte ő beszélt végig, megint a múltjáról. Az én szobámon és az ő szobáján kívül csak sörözni szoktunk eljárni közös ismerősökkel, de én a legjobban akkor érzem magam, ha nála vagyok. Volt már, hogy többször beszélgettek is rólam a haverjaival és egyikük, mikor kint volt ez a fiú, mondta, hogy érez valamit irántam (ezt a beszélgetéseikből szűrte ki a haverja), de ő egy borostyán, olyan, mint én: támaszra van szüksége. Megkérdeztem mi van akkor, ha két borostyán kapaszkodik egymásba, és nem válaszolt. Nyilvánvaló volt, miért. Nem szoktunk csókolózni, az ölelések sem túl gyakoriak, inkább csak elalvásnál és nagyon ritkán engedi, hogy a nyakát puszilgassam. Kétnaponta szoktunk találkozni, ha nem, akkor is van, hogy beszélünk skypeon és akkor 4-5 órát.

Egyelőre ennyi. Tudom, hogy nem lehetnek ezek nagy dolgok egy kívülálló számára, nekem mégis azok. A múltam és még a jelenem része, a harc eredménye amit érte folytattam éveken keresztül.

20/l